Vegyük azt is figyelembe, hogy a betegség lelassítja a gondolkodási folyamatokat. A tiszta, világos, tömör beszéd, a gesztikuláció mind segítségünkre válhat. Ha például kávét kínálunk, tegyünk le az asztalra és kérdezzük meg: "Kávét?" A nyelvi készségek hanyatlásával kis detektívmunka kell, hogy kiolvassuk a mimikából, apró rezdülésekből, hangadásokból és sóhajokból, milyen szükséglete vagy kérése van a demenciával élőnek.
A demenciában érintett szerettünk akkor is ugyanolyan ember marad, amikor már esetleg nem tud beszélni vagy nem ismeri meg hozzátartozóit. Ez azt is jelenti, hogy ugyanúgy igénye van a kommunikációra és a kapcsolatra is. Drew szerint érdemes megkeresnünk a kapcsolódás olyan formáit, amik kevésbé támaszkodnak a nyelvi készségekre. Egy kézfogás, egy dal, a zene, a természetben töltött idő, a testi gondoskodás mind segíthet közelebb érezni magunkat egymáshoz. Sokat tanulhatunk a demenciával élőtől arról, hogy nem mindig szavakra van szükség.
(Forrás: New York Times, felejtek.hu)
Kampányt indított a kanadai Alzheimer Társaság, mellyel az Alzheimer-kórral kapcsolatos hozzáállást szeretnék megváltoztatni. Ennek keretében személyes történeteket tesznek közzé olyan hétköznapi emberektől, akik valamilyen módon érintettek az Alzheimer-kórban vagy más demenciában.
