A koronavírus-járvány okozta világválság annyiban más, mint a korábbiak, hogy a társadalom egy bizonyos részét verte telibe, míg a másik része iszonyatos konjunktúrát élt meg. Példaként említette az online kereskedelmet, a telekommunikációt, a home office-ra épülő informatikai rendszerek piacát, a higiéniai termékeket értékesítő cégeket, a vitamin- és gyógyszerkereskedelmet, valamint az online oktatásra épülő szoftvereket és hardvereket. Brády Márton azt veszi észre, az autójánál ugyanúgy heteket kell várni a szervizre, az asztalosa ugyanúgy nem ér rá, tehát nem a teljes társadalmi réteget érinti a krízis.
A rendezvényipar, a vendéglátóipar és a turizmus ugyanakkor egyértelmű vesztese az elmúlt egy évnek. Az első budapesti Rolling Stones-koncert szervezője saját bőrén érzi a járvány pusztító hatásait.
„A rendezvényiparban egy rendkívül kettéosztott piac alakult ki. A TAO-támogatásokkal és egyéb közpénzekkel megtolt kamu produkciók szervezői olyan elképesztő mennyiségű pénzt tudtak felhalmozni, amivel könnyebb volt túlélni a legnehezebb hónapokat, miközben a piac nem támogatott része jól megszenvedte az egészet, már csak azért is, mert koncerteket előbb csak korlátozásokkal, később semmilyen módon nem lehetett megtartani” – mondja.
Brády Márton több Presser-koncertet és egy Falusi Mariann fellépést kellett harmadszorra is átraknia, a Rúzsa Magdi- és a Dead Can Dance-koncertet egy évvel halasztották el, az áprilisra tervezett Tátrai-Charlie koncert pedig erősen kérdőjeles. Ezek mindegyikénél konkrét veszteség a marketingre és a próbákra elköltött pénzek.
Ő azzal számol, hogy a korlátozásokat fokozatosan oldják majd fel: előbb a kisebb befogadóképességű helyek nyithatnak majd várakozásai szerint. Viszont ahhoz, hogy a rendezvényipar újra düböröghessen, többre lesz szükség a nyitásnál.
„Sok olyan esetről hallok, hogy egyes koncertszervezők nem adják vissza a jegyek árát, arra lavíroznak, hogy az emberek megunják a próbálkozásokat, ami szerintem elképesztően rossz az egész ágazatnak. Nem a vásárlóknak kellene kölcsönt adniuk, hanem az államnak kellett volna segítenie a valóban rászorulókon. A Showtime ugyanakkor 1994 óta 400 koncerttel a háta mögött letett annyit az asztalra, hogy minimális volt a jegyvisszaváltási igény. Ehhez kell egy bizalom, amit nem szabad eljátszani, és a piacon vissza kell építeni a járvány után” – magyarázza.
Nincs miért szolidaritást elvárni másoktól
Brády Márton az igazán nagy veszteséget a vendéglátóiparban szenvedte el. Szerinte a korlátozások teljesen következetlenek voltak, az unalomig ismételt kaszinókon kívül zsúfolásig megteltek a bevásárlóközpontok és sok esetben a stadionok is, de nem érti, hogy a vendéglátóhelyeken miért nem lehetett kávézni egymástól 3-4 méterre.
Csalódottan látta tavaly tavasszal, hogy elképesztően jól menő, napi több milliós forgalmat csináló vendéglátóhelyek az első héten kirúgtak sok-sok alkalmazottat.
„Kell egy bizonyos tartás, hogy ha baj van, nem hagyjuk magukra a munkatársakat. Én hat kollégámat meg tudtam tartani, ez több mint 30 millió forintomba került, ami már túl van az anyagi tűréshatáron. Most szenvedjük el a másodlagos károkat, ezekben a hetekben romlanak meg a német prémium söreink a hordóban, ami mind megy a lefolyóba. A nyitáshoz kell majd egy új készlet, ami milliós nagyságrend, de reméljük, mielőbb fogadhatunk újra vendégeket” – értékel dióhéjban.
A Gusto, Budapest egyik ikonikus kávézója idén 29 éves, és Brády Márton dacból és dühből is szeretné, ha megélné a 30-at is. A legfontosabbnak azt tartja, hogy talpon maradjanak, ezzel tartoznak maguknak, a törzsvendégeiknek és talán a városnak is, hiszen emblematikus hellyé avanzsáltak az elmúlt évtizedekben.
Meglátása szerint az egyéb veszteségek mellett mentálisan is elkészültek az emberek, elvesztették az igazodási pontokat, türelmüket, nagyvonalúságukat és a jókedvüket is, de reméli, hogy mihamarabb újra felszabadultan szórakozhatnak, mehetnek koncertekre, járhatnak éttermekre.
Az üzletember összegzésül arról is beszélt, számára mi a két nagy tanúsága van a járványnak.
„Az egyik, hogy amikor igazán komoly a helyzet, csak magadra számíthatsz, nincs miért szolidaritást elvárni sem másoktól, sem az ország vezetésétől. Ha baj van, elengednek, egyedül hagynak. A másik, hogy egészen másféle tartalékokat kell képezni, mint ahogy korábban elképzeltük” – zárta szavait.
