Elcsépelt, már-már unalmas megállapításnak tűnik, de ettől még igaz, Magyarországon gasztro forradalom zajlik. Ezt halljuk, ha új étterem nyílik valahol, ezt halljuk, ha kézműves módon készített élelmiszereket felvonultató kiállítást rendeznek, ezt, ha kulináris kuriózumokat kínáló üzlet bont szárnyat. És ezt a megállapítást kell ismételnünk ebben az írásban is, amikor a Szimpla Piacról írunk. Ugyanis a forradalom része az is, hogy a belváros szívében, egy már-már kultikussá váló helyen kistermelőktől vásárolhatunk házi készítésű portékákat. Mert amit a Kazinczy utcai piacon vehetünk, azok a szó legnemesebb értelmében portékák. Olyanok, amelyekben benne van a készítő szíve-lelke, munkája, benne van minden anyag, ami belevaló, és nem kerül bele semmi olyan, aminek nincs helye ott.
A kaméleon kocsma
A Szimpla Piacot a VII. kerületi Kazinczy utcában találjuk, a Szimpla Kertben, ami hétköznapokon szórakozóhelyként üzemel. Minden vasárnap reggel 9 és délután 2 között azonban azokat várja, akik nem szórakozni vágynak, hanem vásárolni. Jönnek is szép számban az érdeklődők, nyári melegben, ősz végi esőben, és vélhetően jönni fognak hóban is. Mert olyasmit találnak itt, amit sehol máshol nem. Lehet bámészkodni, sodródni a tömeggel, megállni minden pultnál, hisz itt nincs helye a türelmetlenségnek, a tülekedésnek. Szabad beszédbe elegyedni az árusokkal, akik kérés nélkül kínálják a kóstolót a kolbászból, a sajtból, a különböző kenyérre való kencékből. Ha mégsem üttetik nyélbe az üzlet, akkor sem kapunk rosszízű megjegyzéseket. Lehet tőlük bármit kérdezni a portékáról, biztosak lehetünk benne, hogy pontos információkat fognak adni. Kedvesen, barátságosan. Itt ugyanis az a csoda látszik megtörténni, hogy minden árus azért jön, mert szeretné eladni, amit sok gondoskodással, sok munkával megtermelt. Persze az is igaz, hogy itt olyan vevőkkel találkozik, akik értékelik a kézzel készült péksüteményeket, sajtokat, és hajlandóak értük kicsit többet is kifizetni, mint máshol. Bár nyilván senki nem akarja összehasonlítani a nagyüzemileg készült, ki tudja, mi mindent tartalmazó sütni való kolbász árát azzal a csodáéval, ami itt az egyik sarok standon tepsiben, lesütve várja a házias ízek szerelmeseit. A Szimpla Piacon találunk zöldséget, gyümölcsöt, sajtot, füstölt árut, bort, mézet, házi tartósítványokat. De ami a legfontosabb: hihetetlenül kellemes hangulatba csöppenünk, felveszünk egy olyan frekvenciát, amiben egyszerűen muszáj lelazítani, kicsit kikapcsolni és csak arra figyelni, ami akkor és ott zajlik körülöttünk. Belesimulni a zsivajba, részévé lenni a sokaságnak, feltöltődni és többként kijönni onnan.
Vasárnapi lazulás
Kezdjük a vasárnap reggelt azzal, hogy elmegyünk a Szimplába reggelizni. Beszélhetünk meg randevút oda a barátainkkal vagy a szerelmünkkel is akár, hogy együtt együnk, bámészkodjunk, beszélgessünk, igyunk egy jó kávét a padlizsánkrémmel megkent kenyér mellé. De ha teljes kiőrlésű lisztből sült kiflit, vagy perecet kívánunk, azt is kapunk itt. Reggeli után elindulhatunk körülnézni, desszert gyanánt letolhatunk még egy kis füstölt kolbászt hagymával az egyik legnépszerűbb standon, ahol sült kolbászt, hurkát, füstölt húsokat és baromfit árulnak. Ezekből például vihetünk haza ebédre is, és akkor két legyet ütöttünk egy csapásra, megspóroltuk az ebédkészítésre fordított időt, amit pihenéssel tölthetünk. Megvehetjük camembert-ünket, parenyicánkat (itt ne felejtsünk el tréfálkozni a gazdával, aki harsányakat nevetve dicséri sajtjait), kedvenc narancssárga céklánkat, hogy a következő hétre is maradjon az élményből. Ha jól időzítettünk, eddigre már dél van, elfér egy fröccs vagy forralt bor a kolbász után. És amíg a fröccsöt pusztítjuk, hallgathatunk élő zenét, a Szimplában a szórakoztatásunkról is gondoskodnak.
