Rozmaring

E fás szárú, 2 méteres magasságig megnövő cserje levelei a fenyőkére emlékeztetnek. A levélhónaljakból kiemelkedő lila virágoknak csupán két porzójuk van. Az egész növény aromás illatot áraszt. A rozmaring a tengerpartok közelében, száraz, meleg éghajlatú területeken vadon nő, de kertben is termeszthető. Friss vagy szárított leveleit a dél-európai országok konyhája szívesen használja fűszernek.

A rozmaring ugyanakkor régi gyógynövény is. Vérkeringést ösztönző és emésztést serkentő hatása van, nagy adagokban bevéve azonban a terhes nők magzatát is elhajtja. Az ókorban a rozmaring leveleit füstölőszernek, illetve bor fűszerezésére használták. Kneipp atya tonizáló bort készített belőle. Afrodisztikus hatása rozmaringos fürdők használata által bontakozik ki a legjobban. A fürdő serkenti a bőr vérellátását, és fokozza az érzékenységet. A rozmaring idegerősítő, ösztönző illóolajat tartalmaz. Az Eurázsia északi részén elterjedt vadrozmaring vagy molyűző (Ledum palustre) hasonló, pszichotrop hatású illóolajat tartalmaz. Ezt a növényt varázsszerként használták a sámánok.

Néhány száz évvel ezelőtt még luxuscikknek számítottak az alábbi fűszernövények. Keresettségük azonban nemcsak annak volt köszönhető, hogy megízesítették a középkori Európa meglehetősen egyhangú ételeit, hanem vélt és/vagy valós afrodisztikus hatásaiknak is.

Koriander

Ennek az ősi kultúrnövénynek eredete az ókori civilizációkhoz nyúlik vissza, ám származási helye ma már nem megállapítható. Napjainkra teljesen akklimatizálódott, s szinte az összes meleg és mérsékelt éghajlatú területen kerti növényként termesztik. Egyenes, 80 cm hosszig terjedő szárán található levelei kétfélék: az alsó részeken inkább nagyobbak és ritkásabbak, leginkább a petrezselyemhez hasonlóak, míg feljebb nagyon finomak. Kicsiny fehér kettős ernyősvirágzatokba rendeződő virágait júniustól augusztusig hozza.

Termése gömb alakú, kb. 5 mm átmérőjű, sárgás-barna színű, amit érett állapotban szednek le, majd az porrá törve kerül fűszerként az ételeinkbe. A jellegzetes illatot árasztó korianderpor íze édeskés, enyhén fanyar, színe barna. A termésben található illóolaj fényre érzékeny, ezért a fűszert óvjuk a világosságtól. A korianderről már az ókori Egyiptomban és Palesztinában is ismert volt afrodiziákum jellege, erről a fellelt papirusztekercsek is említést tettek. Elismertségére jellemző, hogy még az egyiptomi nemesek urnáiban találtak koriandertermést. Az ismert görög orvos, Dioszkuridész az ondótermelés fokozására borban elkeverve ajánlotta. A koriander serkenti a vérkeringést, de mellékhatásai is lehetnek, ezért körültekintően kell alkalmazni.

Szerecsendió

Őshazája valószínűleg a Maluku-szigetek, mára azonban jóformán minden nedves trópusi területen eléterjedt. Magassága elérheti a 15-18 métert is. Az örökzöld növény neve félrevezető, mert a szerecsendiófa valójában nem diófa, s diója sem igazi dió, hanem mag, ami egy 8-10 cm hosszú sárga, húsos termésben helyezkedik el. Ezt a magot veszi körül a vörös, tagolt magköpeny.

A "szerecsendió-virág" szintúgy nem virág, hanem a termés húsától megszabadított, a magról leválasztott magköpeny. A "szerecsendió-virág" (vagy más nevén "macis") és a szerecsendió a XVI. század óta kedvelt fűszer Európában, nem csupán sajátos íze, de bódító, izgató hatása miatt is. Afrodisztikus jellegét elsősorban a magban található illóolajnak tulajdonítják, hírnevét szerte Ázsiában és Európában ezeknek a mámort és nemi izgalmat keltő anyagoknak köszönheti. Illóolajainak fő alkotórésze a miriszticin, amely az MDA néven ismert szintetikus drog alapanyaga is egyben.

Gyömbér

Ázsiai eredetű évelő növény, hosszú leveleivel kicsit a nádhoz hasonlít. A dús lombú csúcsban végződő szárak magassága elérheti a 2 métert is. A rendkívül finom illatot árasztó virágot tartó szár ennél valamivel kisebb. Gyökérzete sodort, hagymás kúszó gyökértörzsként fejlődik, mellékhajtásai hajszálgyökerekben végződnek. A gyömbért a virágok elhervadása után takarítják be, a hatóanyagokban gazdag rész a gyökér. Frissen és szárítva egyaránt piacra kerül. Ismert fekete s szürke és fehér formában is, a fehér azonban nem egy alfaj, hanem a gyökértörzs hámozott változata, amit néha fehérítés céljából klórozott mészbe vagy gipszbe áztatnak.

Hatóanyag-tartalma a fekete vagy a szürke gyömbérnek a legmagasabb. A gyömbér nem csupán széles körben használt fűszer, de hatásos gyógynövény is. Illóolajat és fűszeranyagokat tartalmazó gyökértörzse elősegíti az emésztést, fokozza a vérkeringést, és általános élénkítő hatású. Az ázsiai orvoslásban "melegnek" számít, azaz forróságot, tüzet visz a testbe, ezzel stimulálja a nemi szerveket ezért használatát szinte mindenütt javasolják a szerelmi patikáriusok.

Sáfrány

A sáfrány Keleten régóta termesztett kultúrnövény. Az ókori Egyiptomban, valamint Görögországban rendkívüli gyógyító hatást tulajdonítanak neki, de fűszerként is ismeretes volt. Csakis a napon megszárított bibeszálat használják fel, amelyet az iszlám orvostudomány a forró és száraz tulajdonságokkal ruházott fel. A sáfrány állítólag erősíti a fiatal férfiak nemi vágyát. Régebben kis mennyiségben a méh erősítésére és menstruációs zavarok ellen rendelték. Az ókori görögök nézete szerint a sáfrány a nők érzéki vágyát fokozza. Ópium pótlására is használták, ugyanis olyan illóolajat tartalmaz, amely pszichoaktív és izgató hatású, sőt hosszú, sajátos orgazmusérzést kelt. Az illóolaj nagy adagokban magzatelhajtó és mérgező tulajdonságokkal rendelkezik.