Hozzávalók 6 darab 50 dekás rúdhoz:
1 kg liszt
20 dkg vaj
15 dkg zsír
60 dkg cukor (8 dkg porcukor, 52 dkg kristálycukor)
1 dkg friss élesztő
2 tojás
2 dl tej
só
40 dkg mák
40 dkg dió
10 dkg mazsola
fél citrom
Elkészítés:
A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, zsírral és 8 dkg porcukorral. Az élesztőt 2 dl langyos, cukros tejben felfuttatjuk és a tésztához vegyítjük, hozzáadunk egy tojást, késhegynyi sót. Az egészet jól összegyúrjuk, hideg helyen néhány órán át pihentetjük.
Utána 6 egyenlő részre osztjuk a tésztát (én mérleget is használok ilyenkor, hogy mind egyforma súlyú adag legyen) és cipókba formáljuk, téglalap alakúra kinyújtjuk a cipókat. Vékonyra kell nyújtani a tésztát, hiszen amikor feltekerjük majd a bejglit, több réteg tészta lesz benne, és ha nem elég vékonyak a rétegek, nehéz, fojtós lesz a végeredmény.
Hármat mákos, hármat diós töltelékkel töltünk meg úgy, hogy a tölteléket széles pengéjű késsel (ne adj isten, nedves kézzel, hogy érezzük, mindenhol egyforma vastag-e a töltelék) egészen a tészta széléig kenjük. A keskenyebbik végén 1 cm-t visszahajtunk a tésztából, felsodorjuk. Villával sűrűn megszurkáljuk a tésztát, hogy a keletkező gőz távozhasson belőle. Gyengén kizsírozott tepsibe rakjuk a rudakat, talán mondani sem kell, hogy az az oldala lesz a tepsin, amelyiken a hajtás van. Tojással megkenve fél óráig meleg helyen tartjuk, majd ismét megkenjük, de ezúttal hideg helyre tesszük, míg a tojás megszárad a tetején. Ettől lesz szép márványos a bejglik teteje.
Mérsékelten meleg sütőben (170-180 fok) kb. 35-40 percig sütjük.
Töltelékek:
26 dkg cukorból 2.5 dl vízzel szirupot főzünk, ezzel leforrázzuk a diót, hozzáadunk 5 dkg mazsolát, reszelt citromhéjat. Ugyanígy járunk el egy másik adag sziruppal is, csak azzal a mákot öntjük nyakon. Ha szeretjük, reszeljünk a mákos töltelékbe egy nagyobbacska almát, lehet héjastól is, ettől még szaftosabb lesz a töltelékünk. A mákosnak talán még fontosabb alkotóeleme a citromhéj, semmi pénzért ne hagyjuk ki belőle!
A tölteléket mindig hidegen kenjük a tésztára, és ügyeljünk arra, hogy ne legyen se túl sűrű, se túl híg, mert akkor a tészta sütés közben felreped. Ugyanígy kirepedhet, ha nem szúrkáljuk meg, és a gőz nem tud távozni a nyílásokon át, valamint akkor is, ha a töltelék felforrósodva szétnyomja a tésztát, ami nagyjából csak akkor történhet meg, ha jó sok tölteléket használtunk, vagy túl szorosan tekertük fel a tésztát. Véleményem szerint jobb egy szétrepedt, finom bejgli, mint egy tökéletes külalakú, száraz pozdorja. Persze az ideális állapot a kettő között helyezkedik el. És azt is tudom, hogy ez a "se túl sűrű, se túl híg" meghatározás nem igazán tudományos definíció, de ezt érezni kell, és szerintem ez nem lehetetlen küldetés.
