.Milyen volt az elmúlt bő egy éved?
Hullámzó. Ahogy kihirdették a karantént Magyarországon, mi akkor Budapestről leköltöztünk az őrségi házunkba. Előtte a műsorok forgatásai miatt rengeteget utaztam, szinte alig voltam otthon. Az Őrségben jól esett a csend. De meg kellett tanulni máshogy élni. Azt gondoltam, rengeteg időm lesz, de nem így történt.
Még 2019 decemberében elindítottuk az egy.hu internetes oldalt. Három-négy hónapot adtam magunknak, hogy kísérleteztük, kitaláljuk a rovatokat, a stílust, sok jó cikket írjunk, és majd utána csinálunk egy erős marketing kampányt. Hát, nem így lett. A Covid okozta bezártságban szinte egyik napról a másikra óriási olvasótáborunk alakult ki, versenyt futottunk az idővel. Ennyit a pihenésről! Szerencsém, hogy zseniálisak az embereink, százszor annyit dolgoztak, mint előtte, és én is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ha az otthonodban dolgozol, hogyan lehet megőrizni a munka és a magánélet közötti egyensúlyt?
Nehezen. A szűk stáb hetente jön hozzám forgatni. Az egy.hu egyik állandó rovata a kert. Egyébként is imádok a szabadban lenni, a növényeimet gondozni, de most mindennapos társaim lettek a kerti szerszámok. Soha nem nézett még így ki a kezem, mint az utóbbi hónapokban! Minden más munkát online csinálok. Azt viszont nehéz időkeretek közé szorítani. Dolgozom az új könyvem előkészítésén, Erdélyről szól, négy évszakos lesz. Úgy volt, hogy már tavaly megjelenik, de ahhoz utazni kellett volna, a helyszíneken fotózni. Erre pedig semmi esélyünk sem volt. Talán most be tudom fejezni és remélem, idén novemberre már a boltokba kerül. Kedvenc pihentető időtöltésem a szövés, de azt sem tudom mikor láttam utoljára szövőszékemet! Egyszerűen nincs szabadidőm. Olaszul is azért kezdtem el tanulni, mert amellett, hogy karban tartja az agyamat, ez legalább nem munka. A férjem dramaturg, így az a pihenés, hogy szinte minden este nézünk valami filmet, amit zömében ő választ. Nemrég láttuk a lengyel Jan Komasa Corpus Christi című filmjét. Szívből ajánlom mindenkinek! Nekem az elmúlt egy év legmeghatározóbb élménye. Nem akarom lelőni a történetet, de az első perctől az utolsóig zseniális alkotás, nagyon-nagyon komoly mondanivalókkal. A férjem gitározik is, így amellett, hogy a házban egész nap szól valamilyen zene, néha kis koncerteket ad nekem. Mert a kultúra, ami a közösséghez kötődik, az borzasztóan hiányzik.
Te, aki az egész ország szeretett Borbás Marcsija vagy, hogyan élted meg a személyes kapcsolatok hiányát?
Nagyon kemény volt, de sokat tanultam a helyiektől. Kérdeztem itt szomszédokat, hogyan bírják a bezártságot? Csak néztek rám… nekik alig változott az életük. Ez az Őrség. Ugyanúgy a természetben élnek, mint eddig, alig járnak társaságba, nem nagyon mozdulnak ki a faluból. Ennek ellenére, vagy éppen ezért többségükben kiegyensúlyozott, boldog emberek. Nagyon intelligens népség lakik itt.
Mára azt látom, hogy akik hajlamosak voltak a jóra, ők jobbá váltak. Sok barátom, kollégám, ismerősöm mondja azt, hogy eztán nem fog annyit dolgozni, mert nem éri meg. Átértékelték az életüket, többet szeretnének a családjukkal lenni. A másik pólus, hogy látom, a közösségi oldalakon mennyi gyűlölet, rosszindulat halmozódott fel. Iszonyat feszültség van az emberekben, amit másokon töltenek ki. Ez elszomorít. A magányosság, az elszigeteltség megbetegíti az embereket. Ez pedig nem múlik el a védőoltással. Szakemberek szerint is hosszú távú lelki és fizikai hatása lesz a Covidnak. Milyen betegségeket idéz elő ez a hosszú ideig tartó szorongás az egészségünkért, az egzisztenciánkért? Tudjuk-e majd még szívből, félelem nélkül megölelni a barátainkat?
De én alapvetően optimista vagyok, hiszek abban, hogy a jó emberek győzni fognak.
