Pici portál Budapest IV. kerületének főterén. Belépve egy szobányi helyiség, alig néhány asztal, üvegfalon túl a konyha. Kint Dóri, bent Barnabás. Első pillantásra látszik, hogy minden tudatos tervezés eredménye, biztos, jó ízléssel kivitelezve. A színek, a bútorok, a tárgyak olyan összhangja ez, amitől egyből otthon érzed magad.
Közgazdász az eredeti szakmám – kezd bele Dóri a történetükbe. Kereskedelem, marketing, kisvállalkozás szakirányon végeztem. Hét éve derült ki, hogy inzulinrezisztens vagyok. Életmódot kellett váltanom, teljesen átalakítottam az étkezésemet. A kipróbált recepteket feltöltöttem a közösségi oldalamra. Sok pozitív visszajelzés érkezett, így lettem ételblogger. Theszalonikiben, egy szakácsversenyen, ismerkedtünk meg Barnabással. Ő a szakács, én a marketinges. Azóta is így van.
Egymásba szerettünk, és hamar kiderült, hogy a munkában is inspirálni tudjuk a másikat. Egy fürdőben ültünk éppen, amikor Barni feldobta, nyissunk egy saját kis éttermet. De hol? Azt láttuk, hogy a belváros már nagyon telített. Még csúcsminőséggel is, amihez mindketten ragaszkodunk, nehéz kitűnni – és sokkal költségesebb is.
Újpesten élünk, és álmodtunk egy merészet, itt nyitjuk meg a gasztrostúdiót. Erre mindenki, aki csak hall rólunk, felkapja a fejét. De bevált, a vendégeink nem csak úgy, menet közben ugranak be hozzánk, hanem direkt ide jönnek az egyedi élményért.
Nagyon fiatalon vágtatok bele, honnan volt mindehhez muníció?
Nem vagyunk milliomos csemeték! Mindent saját erőnkből sikerült megvalósítani. Amikor kibéreltük azt a helyiséget, iszonyat rossz állapotban volt, mi padlóztunk, mi festettünk, mi raktuk össze a bútorokat. Barnabás ezermester, ő szerelte a villanyt és a vízvezetéket is. A közös cél lebegett a szemünk előtt. Nem kocsit vettünk, hanem konyhagépeket.
Mitől más az Ételműhely, mint egy igényes bisztró, vagy kis étterem?
A lakásétterem olyan, mintha a barátainkhoz mennénk át vendégségbe. Közvetlen és személyes. Látványkonyhánk van az üvegfal mögött, ami nem csak annyiból áll, hogy nézheti a vendég, ahogy készül az étel, hanem, ha kedve van, nyugodtan odamehet, kérdezhet, tanulhat.
Barnabás szívesen mesél az alapanyagokról, a technológiáról is. Csak magyar és csak szezonális alapanyagokkal dolgozunk. Ezért havonta, másfél havonta váltjuk az étlapot. Kóstoló menüsoraink vannak, három-négy-öt fogásból. Így a vendégeink egy összefüggő ízélményt kapnak, aminek van egy íve. Az összhangot az ételekhez kínált borok erősítik.
Mi egy kis családi vállalkozás vagyunk, ezért támogatni szeretnénk a hasonló beállítottságú hazai családi pincészeteket. Mivel kicsik, ezért megtehetik, hogy kísérleteznek, hogy különleges borokat készítsenek. Ezek nem is kaphatók kereskedelemben, csak nálunk kóstolhatók.
Az ízek, az illatok a látvány összhangjára törekszünk, ezért az sem volt mindegy, mire tálalunk. Ruzicska Tünde kerámiáit használjuk, de az üdvözlő falatokat most éppen kis szikladarabokra, kavicságyra rendezzük. Törekszünk a fenntarthatóságra, hogy minél kevesebb szemetet termeljünk. Olyan textileket, terítőket, szalvétákat használunk, amiket magyar varrónők készítettek.
Évente ötször-hatszor megújulni, ragaszkodni a minőséghez, családi vállalkozásban úgy, hogy közben gyermeketek is született, hogy szervezitek az életeteket?
Amikor megnyitottuk az éttermünket, utána egy hónapra született meg a Olívia, aki most két és fél éves. Úgy alakítjuk a napjainkat, hogy beleférjen a játszóterezés és a munka is. Nagyon figyelünk arra, hogy meglegyen az egyensúly. Nekünk például a hétfő a családi nap, akkor nem dolgozunk, akkor megyünk el kirándulni, csak egymásra figyelünk. Hálásak vagyunk a nagyszülőknek, akik szintén itt, Újpesten élnek és mindig számíthatunk rájuk. Bár mi szinte tényleg a nap 24 óráját együtt töltjük, vannak saját hobbijaink. Barnabás bokszol, én jógázom, így mindkettőnknek van 'énideje' a feltöltődésre.
