Az olaszok munka után gyakran beülnek a barátokkal, munkatársakkal a sarki bárba, hogy megigyanak egy pohár üde "Prosecco"-t. Bár pezsgőkészítéssel is foglalkoznak, de igazából a habzó bor - a spumante - készítését fejlesztették egyes pincészetek tökélyre. E habzó borok egyik legjelesebb képviselője, Friuli vidékéről a Prosecco. A habzóborok közül is van, amelyik kevésbé szénsavas, ezek Frizzante címszó alatt szerepelnek az itallapon.
Este a vacsorát is általában spumante-val kezdik. Olaszország elsősorban vörös borairól híres, így ne csodálkozzunk, ha az előételhez, a tésztákhoz és a főételhez is vörös bort kínál a pincér. A könnyű, zamatos fajtáktól egészen a testes, több éves érlelésű cuvée-ig gazdag a választék a különböző borvidékekről, Piemonte-tól egész délig. A legismertebb asztali borként elterjedt Chianti azonban valójában nem egy borfajtát, hanem egy borrégiót jelöl Toscana-ban. Így az itallapon e címszó alatt többféle borral is találkozunk, köztük bizony csöppet sem olcsókkal is, hiszen nagyon magas minőségű, hosszú érlelésű borokat is termelnek Chianti pincéiben.
Fehér borokban főleg a már említett, Szlovéniával szomszédos Friuli pincészetei jeleskednek.
Az olaszok gyakorlatilag egyáltalán nem fogyasztanak aperitifként égetett szeszesitalokat.
Viszont az étkezés végén, emésztésserkentőként a grappa szinte köztelező. A szőlő törkölyből a párlatot szigorú technológiai előírás szerint készítik, s a legjobb minőségűek egy-egy szőlőfajtából készülnek. Bár viszonylag magas az alkoholtartalma (30-35%), a "gyengéd" desztillálásnak köszönhetően kevésbé égetőnek érezzük, s ráadásul az igazán finom grappa megőrzi a szőlő zamatát, gyümölcsösségét, jellegzetes ízjegyeit. Az elegánsabb helyeken így többféle fajta és borvidék grappája közül is választhatunk, de a legegyszerűbb trattoria-nak is megvan a maga házi grappája. S valóban jótékony hatással van az emésztésre. Megszünteti a teltség érzését, sőt még borgőzös fejünket is kitisztítja.
Lovas Katalin
