Ha egy étteremben hetente több alkalommal is összefutunk egy jól öltözött úrihölggyel vagy úriemberrel, akkor ő jó eséllyel fővárosi vagy megyeszékhelyen lakik, vezető beosztásban dolgozik, és üzleti ebédje végén több, mint 5 ezer forintot hagy majd a főpincérnél. Legalábbis ez a legvalószínűbb forgatókönyv egy nemrég készült felmérés alapján.
Több, mint 500 fős mintán végzett kutatást publikált a Városliget Café. Mivel az étterem szlogenje a „Budapest romantikája” és kevés romantikusabb dolgot lehet elképzelni egy csodás éttermi környezetben barátokkal, családdal vagy éppen kettesben elköltött ebédnél vagy vacsoránál, így a kutatás is a magyarok étterem választási- és látogatási szokásait vette górcső alá. A kérdések több témát is felöleltek, mint például azt, hogy milyen gyakorisággal, milyen céllal járunk étterembe, mi alapján választjuk ki azt, és egy-egy alkalommal mennyi pénzt költünk. Az adatokat látva erős eltérés mutatkozik a szokásokban az alapján, hogy a kitöltő hol él, és mi a foglalkozása. Nézzük hát az eredményeket!
Országos átlagban elmondható, hogy havonta néhány alkalommal, vagy csupán egyszer járunk étterembe, a megkérdezettek csupán 2 százaléka nyilatkozott úgy, hogy napi rendszerességgel látogatja a vendéglátó egységeket, és ebben a tekintetben nincsenek komoly eltérések a lakhely szerint sem. Két kiugró adatsor azonban szembetűnő: A budapestiek kétharmada legalább havonta egyszer vagy ennél gyakrabban étkezik étteremben (országos átlag 59,8% %), míg a falvakban lakók több, mint két harmada még havonta sem jut el semmilyen vendéglátó egységbe.
A foglalkoztatást tekintve – nem meglepő módon - a nyugdíjasok, a háztartásbeliek és a diákok választják a vendéglátást a legritkábban. A vállalkozók és a vezetők közül minden ötödik hetente egyszer, míg minden tizedik hetente háromszor keres fel egy éttermet, és ilyenkor leggyakrabban 5-10 forint közötti összeggel gazdagítják a kiválasztott helyet. A költést tekintve egyébként jelentős eltérések mutatkoznak a foglalkozást tekintve: a diákok majd kétharmada kevesebb, mint 5000 Ft-ot költ alkalmanként, míg a vezető beosztásúak harmada 10 és 15 ezer forint között fizet általában, igaz, mintegy 13 százalékuk még ennél is többel, 15 ezer forintnál magasabb összeggel vastagítja a főpincér bukszáját egy-egy vizit alkalmával. Ezt a kérdést vizsgálva jól látható a városok (köztük Budapest) és a falvak közötti árkülönbség, hiszen a nagyobb településen az átlagos költség nagyságrendileg megegyezik az országos átlaggal, míg a falun élők legalább 40 százaléka kevesebb, mint 5 ezer forintból megússza a számlát.
Az országos átlagot tekintve 10 százalék körül mozog azoknak az aránya, akik üzleti céllal (is) járnak vendéglátóhelyekre. Ebben a tekintetben a városiak alul, míg a budapestiek felülreprezentáltak, hiszen a fővárosban ez az arány a 13%-ot is eléri, míg a vidéki városokban 7 % alatt marad. Kicsit sem meglepő, hogy a diákok és a háztartásbeliek körében ismeretlen az üzleti ebéd fogalma, míg a vezetők 40 százaléka ilyen céllal is felkeresi az éttermeket. Mindemellett a vezetők és vállalkozók szívesen járnak étterembe szabadidős céllal is (nagyjából 40-40%-os arányban) a barátaik-, a család kedvéért, de akár egy szimpla étkezés miatt is szívesen betérnek az éttermekbe. A háztartásbeliek esetében ritka a barátokkal elköltött étkezés, míg a diákok kétharmada kifejezetten ilyen céllal látogatja az éttermeket. Földrajzi alapon nézve a kérdést, a faluban és városban élők leggyakrabban családi összejöveteleket szerveznek vendéglátóhelyre, míg a budapestiek elsősorban barátaikkal járnak étterembe, ráadásul igen sokan vannak, akik az ismerősök ajánlása alapján választják ki a helyszínt.
A kutatásban a Városliget Café arra is kíváncsi volt, hogy milyen információforrások alapján választják ki a megkérdezettek azt az éttermet, ahol ebédjüket, vacsorájukat és pénzüket elköltik. Ebben a tekintetben jól látható a személyes ajánlás fontossága, hiszen településtől függetlenül az emberek 80 százaléka nyilatkozott úgy, hogy választott már helyszínt barátja vagy ismerőse ajánlására. A további forrásokat tekintve azonban már korántsem ilyen egyértelmű a helyzet. Míg a Budapesten kívül lakók nagyjából ugyanolyan gyakorinak jelölték a Google keresést, a Facebook hirdetést vagy éppen a nyomtatott/internetes médiumokat, mint információforrást, a fővárosiak számára ezek jóval fontosabbak. Míg Budapest határait elhagyva tízből három ember merít ihletett a felsoroltakból, addig a fővárosiak közül minden második foglalt már asztalt egy jól sikerült hirdetés vagy cikk nyomán, míg a Google keresés náluk is a vidékieknél említett arányt mutatja.
Ez utóbbi egyébként a legtöbb foglalkoztatási státuszban is sereghajtónak tekinthető. A nyugdíjasokat egyáltalán nem, míg az alkalmazottakat és a vezetőket csak korlátozottan érhetjük el egy jól sikerült Google keresőoptimalizált honlap használatával. Ezzel szemben talán meglepő, hogy éppen a megérdemelt pihenésüket töltő idősebbek azok, akik közül minden második választott már éttermet Facebook bejegyzés vagy hirdetés hatására, míg újságcikk alapján csupán negyedük. Az internetes keresőn keresztül a diákokat a legkönnyebb elérni, mivel ők több, mint 50 %-ban választanak ennek segítségével vendéglátó egységet. A vezetők legfontosabb információ forrását a médiumok jelentik, míg a vállalkozók a Facebookban és a Google keresésben bíznak leginkább, nagyjából azonos arányban.
