Hozzávalók:
40 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg kristálycukor (nagyanyám azt mondta, pitébe felesleges a porcukrot "pazallni", jó abba a kristály is, én pedig világéletemben hittem nagyanyámnak)
1 egész tojás és 1 tojás sárgája (a 2. tojás fehérje éppen jól jön majd a pite tetejének lekenéséhez)
1 csomag sütőpor
reszelt citromhéj
Elkészítés:
A lisztbe belevegyítjük a sütőport, elmorzsoljuk a vajjal, a tojással, cukorral, citromhéjjal, egy csipet sóval. Ha ellenáll a tészta, akarom mondani, nem áll össze könnyedén, adjunk hozzá egy kis tejfölt, de óvatosan, mert attól kissé törékenyebb-morzsásabb lesz majd, mint tejföl nélkül. Tapasztalatom szerint egy-két evőkanállal mindig felvesz.
Két részre osztjuk a tésztát, egy közepes tepsit kibélelünk az egyik felével. Érdemes kinyújtani, úgy beletenni a tepsibe ahelyett, hogy kézzel csak belenyomkodnánk, esztétikusabb lesz a végeredmény. Darált dióval/mandulával meghintem a tésztát. Erre kerül a töltelék. Lehet alma, meggy, szilva. Én minden gyümölcsöt nyersen teszek bele, így az almát is, de ez - mint oly sok minden - ízlés kérdése. Meghámozom, lereszelem, ízesítem (fahéj, szegfűszeg, mazsola, és innen sem sajnálom a citromhéjat). Dió/mandula a tetejére sem árt, majd jöhet a második lap.
Megszurkálom sűrűn villával, lekenem tojásfehérjével, és 180 fokos sütőben legalább 30 percig sütöm.
Ennél a süteménynél ugyebár nem működik a tűpróba, úgyhogy kénytelenek vagyunk a jószerencsénkre és/vagy tapasztalatunkra hagyatkozni annak eldöntésére, hogy jó-e már a pite. Azért a széle szokott segíteni a dilemma eldöntésében: ha barnább, mint a többi részen, nagy valószínűséggel kivehetjük a sütőből a tepsit.
