Van nekem egy "Kati nénim", aki Erdélyből származik. Tőle tanultam ezt a savanyúságot, és bizony nekem is meg kellett erőltetnem magam, hogy megkóstoljam, nem szerettem volna megbántani. Megérte, azóta nagyon szeretem!
Szükség van hozzá 5-6 (lehet több is) darab, közepes méretű, vagy inkább kicsi paprikára, melyeket alaposan megmosok, és egészben megsütök. Akkor a legfinomabb, ha parázson sütöm meg, jó füstös leszek, mert folyamatosan forgatni kell, nehogy megégjen.
Sebaj, megéri! Akkor is finom, ha sütőben, vagy serpenyőben sütöm, alaposan, hogy mindenhol megsüljön. Ha készen vagyok, előveszek egy lefedhető tálat, melyben sorba rakom a paprikáimat és lesózom őket. Lefedve hagyom 5-10 percig állni.
Ezután gyönyörűen le tudom szedni a héját, papírvékonyan, és teszem már abba a tálba, amibe tálalni szeretném. Készítek hozzá egy ecetes, cukros levet. (amilyet a savanyúságokhoz szoktam - víz, ecet, cukor.) Ha készen van, ráöntöm a paprikáimra, végül egy pár csepp hidegen sajtolt olajjal megöntözöm. (pl. oliva, kukorica olaj) Azért jó a hidegen sajtolt olaj, mert nem lesz puffasztó hatása a paprikának.
Készen van az igencsak csúnyácska, de nagyon finom savanyúságom.
