Az édesapjától örökölt ültetvények különböző területeteken fekszenek. Fertőszentmiklós környékén például átlagos, kontinentális az éghajlat, de Kópháza környéke már kicsit esősebb. Balf és Fertőrákos között találhatók a legmelegebb dűlők, az ott termő szőlőből még aszú jellegű bor is készíthető. A szakember hozzátette, hogy az utóbbi években a térségben a picit hűvösebb dűlőknek megnőtt az ázsiója. A kékfrankos jó 20 éve még egy vékony ízvilágú, „semmilyenke” bor volt, ma már az előkelő kategóriába tartozik, ami pont a klímaváltozásnak köszönhető.
Molnár Tibor szerint erre a precizitásra kell törekedni nálunk is, ha minőséget szeretnénk előállítani, és ezt vezette be saját pincészetében is. Ráadásul ma Magyarországon nemcsak kiváló borásznak kell lennie annak, aki ezzel szeretne foglalkoznia, hanem ugyanúgy kell érteni a marketing-költségekhez, mint a villanyszámlához.
Folyton változik a világ ízlése, a bornál nagyjából 20 évenként tapasztalható komolyabb igényváltás. Molnár Tibor szerint mára kicsit visszaesett a rozé iránti érdeklődés, és lassan inkább a fehérek iránt nő a kereslet.
Képzeljünk el egy gyönyörű kilátást a Fertő-tóra, és már a szánkban érezzük a pincészet Vincellér 2018-as Soproni Zenitjét. Előző évben nem kellett kapkodni a szürettel, a javarészt 30 éves öreg tőkék érett ízeket küldtek. Visszafogottabb az illat- és aromavilága, de bámulatos.
Kihívásokkal teli év volt: ezt mondják a borászok arra, amikor semmi nem sikerül, amit az időjárás még derekasan meg is fejel. A 2014-es Molnártiti Soproni Kékfrankos rozé éppen ebbe a kategóriába tartozik, ami véleményem szerint szenzációsan sikerült, mondjuk úgy, a kézműves ágazat extrém terméke. Vagy valaki nagyon kedveli, vagy idegenkedik tőle. Molnár Tibor szerint ezt a bort nem szabad hűteni, különben nem jönnek ki jól a gránátalmás, érett ízek.
Szintén imádják a japán vevők a 2014-es Molnártiti Selection Soproni Zweigeltet. A már említett 2014-es esztendő megint! Isteni, de nemcsak a gyönyörű színe miatt kell megkóstolni ezt a nagyszerű bort!
Jegyzeteimben „NAGYON FINOM” megjegyzéssel külön bekereteztem a 2015-ös Vincellér Soproni Kékfrankost! 2011-ben telepített bioművelésű tőkéken termett. Kitűnő volt az évjárat, színe mint a rubinté. Két évig várta sorsát tölgyfahordóban. Szép, kerek, gyümölcsös ízeiben ott a meggy, a borsosság, a fűszeresség.
A Wineglass Sajtóklub borkóstolóján találkoztam ezzel a gyönyörű könyvvel! Horváth Ferenc újságíró, a Soproni Téma főszerkesztője írta, a legtöbb fotót Filep István, az MTI munkatársa készítette. A kötet először 2005-ben jelent meg, de világörökségi területen azóta annyi minden történt, annyi fiatal borász tette le a névjegyét, hogy át kellett dolgozni azt. Aki belelapoz, egy nagyon izgalmas világba csöppen, és biztos kedvet kap egy soproni kékfrankoshoz!
