Előre is elnézést kérek azoktól, akiknek a nyaralás a nagy alvásokról és a későn kelésről szól. Én mindig rossz alvó voltam, anyukám máig szemrehányással emlegeti ezt. Hat órakor kipattan a szemem, és egy kávé után készen állok az aznapi kihívásokra. Ez akkor is így van, amikor nyaralok. A kilátásért most különösen hálás vagyok, az ablakomból látom az aprócska horvát sziget, Prvic kikötőjéből éppen induló  halászokat, de vannak, akik épp most érnek vissza az éjszakai zsákmánnyal.

Kilátás az ablakomból, hajnal a kikötő felett

Bár Prvicen minden kapható, a nagy piac Sibenikben elég vonzó ahhoz, hogy elérjem a 6.20-as hajót. A fedélzeten helyiek, akik munkába igyekeznek a szárazföldre és néhány turista. Bő fél óra múlva már ki is kötünk Sibenikben. Ilyenkor szeretek a legjobban a szűk, simára koptatott kövű utcákon sétálni. Alig néhányan jönnek csak szembe, mindenki köszön: - Dobro jutro! Jó reggelt!

Tudom, nem jó szokás, de a reggeli nálam általában érdeklődés hiányában elmarad. Itt viszont lehetetlen úgy elsétálni a helyi pékségek, pekarnicák mellett, hogy ne vegyek egyet a sütőből frissen kihúzott burekek közül. Ez egy leveles tésztából készült péksütemény, többféle töltelékkel kínálják. Sós túrós, sok kaporral, fűszeres darálthúsos, káposztás.  Egy eldugott kis téren egy lépcsőre ülök le, míg megeszem.

 

A tér túloldalán egy kis kávéház személyzete épp a székeket pakolja ki a teraszra. A szemközti ház félig behajtott zsalui közül csak egy kéz nyúlik ki, tereget.  Mire a burek végére érek, a kávézó már nyitva,  kapok egy erős, aromás kávét, és hozzá az elmaradhatatlan nagy pohár vizet, néhány jégkockával. Jól vagyok.

Különös belegondolni, hogy a város a története folyamán többször is Szent László, II. Béla és III. István uralkodása idején magyar kézre került, hol békés, hol háborús körülmények között.

Alig néhány utcával arrébb a Szent-Jakab katedrálisban (az UNESCO világörökség része), épp mise van. A nyitott ajtón át kihallatszik az orgona hangja és a hívek éneke. Közelebb lépek, hogy bekukucskáljak, közben egy középkorú férfi siet el mellettem. Elkésett az istentiszteletről, de azért a bejáraton lévő tábla mellett, ami a látogatókat az illő viselkedésre és öltözékre figyelmezteti, megtorpan. Rám néz, majd határozottan megkopogtatja a  jól értelmezhető piroskeretes ikont, miszerint fedetlen vállakkal, lábbakkal senki ne lépjen be. Eszembe se' jutott, mosolyogva nyugtázom az intelmet.

Nem először járok itt, de minden alkalommal elvarázsol az épület. Az egykori püspöki székhely impozáns bazilikájának építészeti érdekessége, - többek között - hogy egyetlen téglát vagy fa alkatrészt sem tartalmaz.

A Szent-Jakab katedrális bejáratát kőoroszlánok őrzik

Anyaga korculai, braci, rabi és krki kő és márvány. Még a dongaboltozat is tartóhoronyba csúsztatott nagy kőlapokból készült! Micsoda tudás és teljesítmény volt ez a 15. században! Homlokzatán filigrán részletességgel faragott szobrok, a kapu kőoroszlánjai a velencei mesterek keze nyomát őrzik. A bazilika építését 1431-ben gótikus stílusban kezdték, majd több reneszánsz mester irányítása alatt, több mint hét évtized múltán fejezték be.

 

 

A kőházak olyan közel néznek egymással szembe, hogy felnézve csak egy keskeny csíkban látni köztük az eget. De nem is ezért érdemes hátrahajtott fejjel nézelődni. A homlokzatokon mívesen faragott ablakkeretek, régi paloták egykori pompáját idéző cifra zárókövek a régi mesterek tudását dicsérik.

A kikötő felé visszakanyarodva még betérek a piacra. Férfiököl nagyságú, zamatos dalmát paradicsomok, illatos dinnyék, körték, nyíló világhoz hasonló hamvaszöld articsóka, diónyi méretű mélybíbor cseresznye kelletik magukat. Hamar tele lesz a kosaram. Visszaúton a hullámokat bámulva az jut eszembe, milyen rég volt részem ilyen nyugalomban. A hajómotor csendesen dohog, a sirályok rikoltoznak a fejem felett, a tenger azúr színétől káprázik a szemem. Hálás vagyok, hogy itt lehetek!

 

http://www.horvat-lastminute.hu

Ezt is olvasd el:

https://eletforma.hu/kul-tour/prvic-a-nyugalom-szigete/