A meditációról olvasni olyan, mintha egy finom ünnepi étel ízéről olvasnánk. Szép és jó, de ha az ízlelőbimbóknak nem jut semmi, akkor nincs személyes tapasztalat sem, akkor hiába jó a szakácskönyv. Ha nincs személyes tapasztalat, nincs meditáció sem, mert akkor csak a kívánság, esetleg a kíváncsiság marad. Az igazi meditációt nem lehet szavakkal leírni. Először is azért, mert az emberi nyelvben nincsenek rá szavak; nem tudjuk leírni a belső csend különböző fajtáit, és az azt kísérő érzéseket. Másodszor pedig azért, mert minden ember másként éli meg azt az állapotot, amelyben a gondolatai mögé próbál visszavonulni. A meditáció nem olyan recept, amely minden esetben, mindenki számára ugyanazt az ízt hozza össze.
Bárha az ember igyekszik meditálni, a meditációs állapot mégsem az ember szándékától függően jön létre; ez egyszerűen egy az emberben már meglévő adottság, amely mindig jelen van, áramlik és átélhető. Azért nehéz megtanulni, mert nem kell tenni semmit, és az a legnehezebb. Az ember megszokta, hogy mindent neki kell megtennie, legalábbis ezt érzi. Itt pedig pontosan ezt kell feladni. A meditáció nem más, mint belső lényünk finom anyagi, árnyalt energetikus rezgéseinek megtapasztalása, és ezen tapasztalaton keresztül a meditáció bejárattá, vagy átjáróvá válik egy másik világba, a belső világba. Ezért a lelkünkkel való kapcsolatot meditációközben tudjuk átélni. Viszont mindannyiunk lelke más, ezért a meditációt mindenki másként éli meg. A sok itt felsorolt meditációs gyakorlat közül az, ami az egyik embernél működik, a másiknak talán nem nyújt semmit. Mindenkinek azt a gyakorlatot kell használnia, amely a legkellemesebb a számára, azt kell ismételnie és fejlesztenie. A meditációt meg kell kóstolni, át kell élni! Pár percre be kell lépnünk képzeletünk világába, ott kell megvalósítanunk belső, pozitív, isteni tulajdonságainkat vagy képességeinket. Ha ezt sokszor ismételjük, rájövünk arra, hogy képzeletünknek alkotó, átalakító, gyakorlati ereje van. Igen, gyakorlati, amellyel a világban betöltött helyünket tetszésünk szerint kényelmes nyugággyá, vagy dinamikus, a teremtést irányító vezérlőpulttá alakíthatjuk, sőt mindkettő együtt is működhet.
A képzelőerő a belső valóság azon formája, amely az anyagi világban még nem nyilvánult meg, de ha foglalkozunk vele, ha meditálunk, ha magasabb rendű erőnket, vagyis lelkünk akaraterejét ráirányítjuk, akkor materializálódik.
A meditáció megtanít minket arra, hogy belső világunk alakítja külső létünket, és hogy ez irányítható, attól függően, hogy milyen erőknek adjuk át magunkat. Külső létünk annak megfelelően alakul, hogy tudatosan irányítjuk-e belső világunkat vagy öntudatlanul a külső világ csillogó fényei után kapkodunk, mint az éjjeli lepke, amely a lángba repül.
Miért nem tudsz meditálni?
Koncentrációs képességünk segít meditációnkban. Meditációnk segít, hogy koncentrációs képességünk erősebb legyen. Koncentrációs képességünkön keresztül rendet teremthetünk értelmünkben. Az értelemben egy bizonyos fokú nyugalom és rend jön létre, egyrészt megerősödött koncentrációs erőnk, másrészt a meditáció, a lélek fényének hatása által. Ezáltal tudunk életmódot változtatni, illetve ezáltal változik meg az életmódunk.
Miért meditálok?
- Azért meditálok, hogy lelkileg erősebb legyek.
- Azért meditálok, hogy a beteljesülés állapotát átélhessem.
- Azért meditálok, mert a külső világ önmagában nem képes maradéktalanul boldoggá tenni.
- Azért meditálok, mert a belső csend átélése örömet ad.
- Azért meditálok, hogy az élet óceánjának viharos felszínéről mélyebb rétegekbe jussak, és ezáltal érezhessem és láthassam életem mélyebb értelmét.
- Azért meditálok, hogy belső Lényemmel kapcsolatban legyek, mert azt az érzést, amit ő vált ki bennem, semmi és senki más nem képes adni.
- Én azért meditálok, mert egyszerűen nem élhetek meditáció nélkül.
