"Hogy érted ezt?" - kérdem én, bár a gyanú már befészkelte magát az agyamba.
"Hát a férjem a harmadik! Néha olyan, mint egy 7 éves, néha pedig mint egy nagyra nőtt kamasz!
Mikor munkába megy, pillanatok alatt kikapkodja a ruhát a szekrényből. De ha megyünk valahová, akár csak sétálni a gyerekekkel, megáll a szekrény előtt és toporog: Elővesz, majd visszatesz 3-4 pólót. Tépelődik, hogy farmert vegyen-e, vagy kord gatyát - s közben minduntalan kérdezgeti: Ez jó lesz? Ez megy ehhez? - pont, mint a 7 éves lányom!
Alapjában véve nem válogatós, mindent megeszik, de néha rájön valami dili, és elkezd fanyalogni arra, amit kitettem az asztalra, vacsorára: Nincs más? Jól néz ki, de ehhez most nincs gusztusom! És fél óráig nyitogatja a hűtő ajtaját: kivesz valamit, megszagolja, visszateszi. Majd elővesz valami mást! És arra is fintorog...végül ímmel-ámmal eszik valamit - pont, mint egy tizenéves kamasz!
Ha elutazunk a hétvégére millió dolgot kell összepakolni magunknak is, na meg a 7 éves és a 3 hónapos gyereknek. Általában szívesen segít, és összerakja, amit ő akar hozni. De időnként pont ugyanazt csinálja, mint az öltözéses jelenetnél. Ráadásul ezt párhuzamban teszi a lányommal, aki agyon gyötör azzal, hogy milyen játékokat hozzon magával.
És ha néha fáj valamije, a feje, vagy náthás egy kicsit - akár a 3 hónapos mellé fektethetném a kiságyba! Nyűgős, elhagyja magát, percenként ugráltatna, hogy főzzek teát, adjak gyógyszert, hozzak egy takarót, oltsam le a lámpát, stb."
Bármilyen vásárlást rá lehet bízni, kivéve, hogy magának vásároljon, akár egy pár zoknit is.
Ha zuhanyozás közben észrevesz egy pöttyöt valahol a testén, képes kétségbe esni, és úgy kell megnyugtatni, mint egy gyereket: ugyan semmiség, csak lehorzsoltad magad, vagy egy kezdődő pattanás!
Jó, jó - szakítom meg a szófolyamot - ismerem, az enyém is ilyen. Engem is bosszant néha.
De ugyanakkor olyan jó is! Hiszen ezzel is jelzi, hogy szüksége van rám, bízik bennem, hozzám tartozik!
Mert a férfiak többsége örök gyerek! Játsz vele!
