Talán az emberekben még soha nem volt olyan erős a vágy a harmóniára, mint napjainkban. Mert érezzük, hogy baj van... Legalább saját kis egyszemélyes világunkat szeretnénk egységben tudni.
A homeosztázis az élő szervezeteknek a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képessége, amellyel önmagunk viszonylagos biológiai állandóságát biztosítjuk.
Ez alapvető szükségletünk, a szervezetünk így van kódolva biológiailag. Ha az egyensúly felborul, szervezetünk megbetegszik. Az egészség harmónia, a betegség diszharmónia.
Az ember beleszületik környezetébe, a természeti és a társadalmi környezetbe. Hosszú időkön keresztül az ember elfogadta a Természet mindenhatóságát, igazodott a törvényeihez és alávetette magát, az ember a természet része volt. Az emberiség a térhódítással, a technikai felfedezésekkel fokozatosan átvette az uralkodást. A természetet igába fogtuk, és hasznunkra fordítottuk. Mert az ember rendelkezik potenciálisan minden olyan szellemi és technikai képességgel, hogy ezt a bolygót minden élet számára paradicsommá változtassa, de az a képessége is megvan, hogy elpusztítsa. Az ember arra is képes, hogy saját magát is tönkretegye. Ha valamit csak használunk, de nem adunk neki tápanyagot, akkor tönkremegy. Az az ember, aki csak gürizik, a pénzt hajszolja és az élvezeteket, kiszipolyozza a szervezetét, mely egy ideig ad, de utána nem lesz neki energiája, s felmond. Ekkor jönnek a betegségek és a kimúlás. Lelkünk is érzi a sivárságot, lázad is ellene. A nyugati emberek tekintélyes hányada ezért fordul a keleti világ felé, hogy fenn tarthassa a test és a lélek egyensúlyát, mert ők ebben nagyon jók.
Mindig is voltak természeti katasztrófák. A természet néha megmutatja erejét. Ezt a természettudósok, filozófusok, sarlatánok másként értékelik. "Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr" - mondja a költő. Napjainkban azonban elszaporodtak a rengeteg emberáldozatot, a társadalmi környezetet elpusztító jelenségek. Évszázadokon keresztül a természetet egy, az igényünket kielégítő forrásnak tekintettük, és ennek következtében kimerítettük kincseit.
"A Föld képes minden embernek a szükségletét kielégíteni, ám az emberi mohóságot képtelen." (Mahatma Gandhi)
A filozófusok, társadalom- és természetkutatók azon gondolkodnak, hogy mi ennek az oka, s mi várható a jövőben? Mindig is voltak világvége jóslatok. Már az ókoriak is úgy láttak, hogy a vaskorban élünk és egy boldog aranykor eljövetelében bizakodtak. A kérdés tehát, hogy merre tartunk? Kifuttatjuk jelenlegi rossz rendszereinket, s bizakodunk egy jobb és más új világ eljövetelében, avagy kifuttatjuk, s eljön a nihil? Nos, nehéz kérdés. Az utóbbi látszik inkább valószínűbbnek. Ha békén hagynánk a földet, nem használnánk ki továbbra is ily gátlástalanul, akkor helyreállhat a rend? A kiapadó források helyett találhatunk újabbakat, melyek biztosítják a késői generációk megélhetését is? Nem tudni, egy a biztos, változtatni kell, mert így nem megy tovább. S ez a mi felelősségünk. Nem majd kell elkezdeni, hanem most. S nem valakinek kell tenni, hanem mindenkinek. Azáltal, hogy odafigyelünk a környezetünkre, nem szemetelünk, nem piszkítjuk, már is tettünk valamit a Földért.
Jó, ha meghallgatjuk a természettudósokat, mit jósolnak, hogy fel tudjunk készülni. Nem félni kell a jövőtől, hanem a jelenben kell érte tenni. A geofizikai mutatók jelzik a változásokat, melyekért leginkább az ember a felelős. Jó ezeket komolyan venni.
Akárhogyan is szépítjük a helyzetet, a társadalmi és természeti-környezeti világválság kibontakozása helyzetében a tét a civilizáció, sőt egyáltalán az emberi lény megmaradása. Mert az óriás pusztító erők kereszttüzében meghasonlott ember könnyen rátér az önpusztítás útjára, a drog-, az alkohol-, az árufogyasztás, a számítógépes-kommunikációs játékok függőség-szintű mámorába menekül. Ne hagyjuk, hogy rövid időn belül szociális és környezeti katasztrófa örvényeiben merüljön el a földi élet főszereplője, az emberiség.
Figyeljünk arra, hogy a homeosztázis uralkodjon bennünk is és a világegyetemben is. Ha a társadalmat alkotó emberek is harmóniában élnek, akkor ezt sugározzák, s pár millió kis sugárzó egyed már tehet valamit az Életért, ezért a Föld nevű bolygóért....
