Amolyan jól fésült harmincas férfi, nem az az erőszakosan hivalkodó macsófajta, inkább az a kellemes modorú, csöndes, akit a nők is csak többszöri pillantásra vesznek észre.

Vagy még talán észre sem vették, azért kávézgat magányosan...(?)

Már kezdtem aggódni érte, amikor tegnap délután két apró gyerekkel jelent meg. Egy négy év körüli fiúcska és egy 5-6 év körüli copfos kislány kezét fogta.

- Mindkettő az enyém! Két hétig nálam nyaralnak - magyarázta a csodálkozó felszolgálólánynak.

- Most éppen a polgári életre nevelem őket, - kaptam el a mondatot, és innentől kezdve a szemem sarkából figyeltem, mi is a "brutálisan" hangzó módszer lényege.

Ám semmi agresszió nem történt.

Már az is szimpatikus volt, hogy a két gyereknek esze ágában sem volt oda-vissza végigrohangálni a teraszon, de még csak egy fülsiketítően visító hangot sem adtak. Sőt, még az apjuk ingét sem rángatták, hogy sírva kiharcolják a megérdemelt fagyi adagjukat.

Ültek a fonott széken, amíg apa felolvasta a süti és fagyi választékot, majd rendeltek. A gyerekek.

- Én kérek szépen egy...- kezdődött illedelmesen a mondat, és egy köszönöm szépennel be is fejeződött.

Miközben ettek, érdeklődve szemmel tartották a többi vendéget, és megbeszélték a "furcsa" felnőttes szokásokat. Apa pedig türelmesen magyarázott.

Ahogy figyeltem őket, eszembe jutott, mennyi tájékozatlan és a hétköznapi dolgokban járatlan csemetével találkoztam már. A többségük nem tud kultúráltan vendéglátóhelyeken viselkedni, boltban vásárolni, és pénzt kezelni(még a saját zsebpénzüket se)... Lehet, hogy okosak, de a legtöbbször nem életrevalóak. Pedig egy kis "polgári életre nevelés" címén beiktathatna mindenki némi közös családi eseményt. Bizonyára tanulságos lenne...

- Menj a nénihez, és rendezd a számlát! - hallom az apát, aki egy papírpénzt nyom a kislány kezébe.

A szőke kis copfos pedig áll, nyújtja a pénzt, és mosolyogva mondja a presszós lánynak:

- Fizetni szeretnék! De gondolj magadra is...!

A borravalót is felejtve a meghatódott pincérkisasszony egy hatalmas puszit nyomott a kicsi arcára...

Valószínűleg ő is meglepődött, milyen ellenállhatatlanul kedves is az, aki egy kis polgári nevelés kap...