Az utóbbi időkben mind több helyen kerül új, a családi étlapot ízekben, aromában gazdagító, a tradicionálistól kivitelezésben és tálalásban is eltérő fogás az asztalokra.

Régi szokás, hogy karácsonykor - vagy ahogy a szakirodalom szerint a letűnt századokban nevezték: "bőved este" - húsos káposzta kerüljön az asztalra. A káposzta a középkortól a múlt század második feléig az egyik legelterjedtebb ételünk volt, s a néphit szerint bőségvarázsló erővel bír. Emiatt az év végi, újévi napokra a legszegényebb családoktól a legmódosabbakig számos formában készítették és készítik el ma is: levesként, köretként, savanyítva vagy édesen, hússal töltve vagy rakottasan, gulyásként vagy akár hús nélkül is.

A halevés szokása ugyan mindössze százötven éve terjedt el nálunk, ma már mégis szinte ősi kulináris hagyománynak tűnik. A hal a "halpénz" - a halpikkely sok pénzt jelent - és a hal gyors mozgása köré fonódó néphit - a halételt fogyasztó család ugyanilyen gyorsasággal halad előre az új esztendőben - miatt került a karácsonyi étrendbe. A keresztényeknél pedig magának a fiúistennek a jelképe is.

Ezt a legősibb s az egyik legegészségesebb táplálékot egyre többféle módon készítik el. A hazai fajok - busa, ponty, fogas, süllő, pisztráng, csuka, harcsa, kecsege - mellett mind kedveltebbek tengeri rokonaik, a lazac, a nyelvhal, a lepény-, a tőke- és tintahal, a rákok és kagylók, de ma már beszerezhető rája, cápafilé és ördöghal is. Ez utóbbiak jórészt töltve, roston sütve, párolva, előételként vagy saláták, koktélok alkotóelemeként színesítik a karácsonyi menüt.

Levesként a halászlé, a hús- és pulykaragu-, valamint a borleves a legelterjedtebb ezekben a napokban.

Hódít a karácsonyi pulykafogyasztás angolszász szokása is, újévre azonban megmaradt a régi, jellegzetes hazai húsétel, a disznó, mégpedig kocsonya vagy malacsült formájában. A magyar néphit szerint ugyanis a baromfi hátrakapar, és ez rossz előjel az újév kezdetekor; a disznó viszont előretúr, ami jó évkezdésnek számít: előrejutást, szerencsét hoz az újesztendőben.

A méz, amelyet a süteményekhez, sültekhez használunk, évezredek óta az egészség megőrzésének természetes forrása az emberiség táplálékai között. A pogány ünnepeken ajándékként szereplő mézestészta a mai karácsonyfákat díszítő mézeskalács elődjének tekinthető, míg a karácsonyi kalács, amelynek az életet jelképező búza az alapanyaga, a bőséget ígéri.

A hagyományos karácsonyi töltött kalácsot, a mákos és diós bejglit a szakirodalom egy 16. századbeli sziléziai kalácsfajtából eredezteti, maga a szó pedig a német beugen, meghajlít szóból származik, ami a korabeli mákos és diós patkót idézi.

A karácsonyi és újévi ételeknek számos, az elkövetkező esztendőre kiható hatást tulajdonítanak. Babot, lencsét azért kell az újév első napján enni, mert az bőséghez, gazdagsághoz segít. A legősibb "varázsszer" a fokhagyma: ezt nem csupán ették - mézzel keverve vagy mézbe mártogatva -, hanem gonoszűzőként az ajtóra, ablakra keresztet is dörzsöltek vele a gonosz hatalmak eltávolítására.