A francia konyha rendkívül változatos - szinte minden tájegységnek megvannak a speciális ételei -, ízvilága és választékossága egyedülálló, ételei élvezetesek és könnyen emészthetők.
A francia konyha változatosságát jól tükrözi, hogy míg például Provence-ban a mediterrán jellegű ízek a dominánsak, addig Elzászban a libamáj- és egyéb pástétomok, valamint a káposztás étkek vezetik az étlapok listáját, Normandiában viszont a marhahúsos, Burgundiában pedig a boros alapú ételeknek jut főszerep. De nem csak ezek, a királyi udvar több száz éves receptjeinek legtöbbje - bár kissé megváltozva - is megtalálható a francia családok és éttermek asztalain, sőt a világ szinte minden országában, így a mi étlapjainkon is.
Elég, ha csupán a levesekből
merítünk néhány kanállal. Egyedülálló az eredeti recept szerint készült francia hagymaleves, amit pirosra olvadt sajtos pirítóssal tálalnak, vagy a jellegzetes sajtokból készített sajtleves, miként a Dubarry-módon készült karfiol-, brokkoli és póréhagyma-krémleves is.
Felejthetetlen kulináris élmény a legalább kétféle marhahúsból és velős csontból főzött, többféle zöldséget, rozmaringot, kakukkfüvet is tartalmazó francia húsleves, a pot-au-feu, vagyis forró, mivel ősi szokás szerint kőedényben vagy vasfazékban főzik. Az ételt két részletben szolgálják fel: először az ízletes erőleves érkezik velővel megkent fehér kenyérrel, majd a hús és a főtt zöldségek kerülnek a vendég tányérjára.
A halat és a tenger gyümölcseit kedvelőknek érdemes megkóstolni a híres kagyló- és homárlevest vagy a marseille-i specialitást, a föníciaiaktól eredeztetett bouillabaisse névre keresztelt hallét. Ez utóbbi különleges pikáns ízét a nagy műgonddal összeválogatott tengeri halak és nem utolsósorban a halleves kihagyhatatlan fűszere, a sáfrány adja.
Persze a főételek készítésének is megadják a módját: a legjobb alapanyagokból a legkímélőbb konyhai technológiát alkalmazva, az egészséges életmód és a kiváló minőség jegyében készülnek ezek is.
A húsok közül a marhahús a legkedveltebb - sertés ritkábban kerül a menüsorba -, de gazdag a borjú, az ürü- és bárányhúsételek sora is, és persze szeretik a csirkét, a pulykát, a kacsát, a libát és a vadhúsokból készült finomságokat is.
A prímet azonban a tengeri és édes vízi halak, rákok, csigák, kagylók viszik, amelyekhez ízletes mártásokat kínálnak. Ezek a francia konyhákból "indultak útra", hogy meghódítsák a világot.
Kattintson a galériára!
És ne feledkezhetünk meg a sajtokról sem: Franciaországban több mint háromszázfélét készítenek, melyek között megtalálhatók a kemény, a félkemény, a lágy fajták és sokféle nemes penészes is. Ezekből egyszerre több is kerül a francia asztalokra, többnyire az étkezés végén, gyümölcsökkel, dióval, mogyoróval, ízben, aromában velük harmonizáló finom bor kíséretében.
Édességek terén is vannak ugyan specialitásaik, bár azok talán nem annyira váltak híressé, mint sajtjaik, hal- és húsételeik. De azért érdemes megemlíteni - és megkóstolni - a fagylaltokat, parfékat, krémeket, könnyű felfújtakat, a gyümölccsel készült süteményeket, gyümölcssalátákat, valamint a klasszikus francia almatortát, a vörösboros körtét és a mousse au chocolat-t, vagyis a csokoládékrémet, s a kihagyhatatlan, jellegzetes francia palacsintát, a crépe-et. Ennek tésztájába búzaliszt, tojás, vaj és tej kerül, ám hogy lágyabbá tegyék, gyakran kevernek bele kevéske sört vagy almabort. Többnyire párolt almával, vörös áfonyás, narancsos, valamint diós-csokoládés krémmel megtöltve s kétszer összehajtva, porcukorral megszórva tálalják.
Szilágyi Eta
Fotó: Bartos Gyula
A cikk a Konyha & Fürdő Magazin 2008. október-novemberi számában jelent meg.
