A kutyákkal kapcsolatban felállított falkavezér elmélet, azaz hogy az állat kiválaszt magának egy embert a családból, és azt tartja vezérének, nem állja meg a helyét. Bár a kutya a farkas leszármazottja, bárki, aki egy ilyen szőrössel osztja meg a hajlékát, tudhatja, hogy a vasárnapi ebédnél az asztal mellett tágra nyílt szemekkel kunyeráló állat igen csak elkülönbözött már vérszomjas ősétől.

Bár a hajdani elmélettel együtt az a feltételezés is elbukott, miszerint a kutya, ha nem elég erélyesen nevelik, saját magát nevezi ki a falka, azaz a család vezérévé, a négylábú élettárs családja mégis azon kaphatja magát, hogy a kis kedvenc körül forog az élet.

Ebből abszurd, komikus szituációk százai születnek. Az egyik barátom például zsúrt rendezett a kutyája tizedik szülinapja alkalmából, amire hivatalosak voltak a kutya közelebbi eb haverjai. Ha jól emlékszem még torta is volt...

Az is az "egyenrangú" társként kezelés jele, hogy sokan felöltöztetik az alapállapotban nudista állatokat. Most télen nem egyszer láttam nagytestű kutyát zokniszerű képződménnyel a lábán rohangászni a belvárosban, nem is beszélve a kis méretű ebekről, akik az épp aktuális divat diktálta anyagokból készült kis kabátot, mellényt hordanak a zimankó ellen.

Svédországban például fűtik a kutyaházakat, hogy a házi kedvencek se szenvedjék meg jobban a telet, mint a gazdáik.

A kutya fanatikusok gyakran úgy étkeznek, hogy egy falatot esznek ők, egy falat repül az ebnek. A kutyakaja gyártók pont a gazdik ilyetén gyengeségére alapozva gyártanak méregdrága kutyacsemegéket, amiket bár kutyafogkefeként, vitamintároló falatkaként reklámoznak, tudják, hogy elsősorban nem a termék egészséges mivolta miatt fog megvásárolni az ebet képviselő fogyasztó.

A kutyaimádat tehát olyan mértékben eluralkodhat az emberen, hogy végül már nehéz megmondani, hogy ki függ kitől. A dolog végtelenül komikus, de aki szereti a kutyáját, az pontosan tudja, hogy az állat mivel szolgál rá erre a már-már abszurd méreteket öltő figyelemre.