Családi előzményeimnek köszönhetően úgy gondoltam, nem a kivárás taktikáját választom, hanem próbálom némiképp csökkenteni a lehetőségét annak, hogy mellrákom legyen.

Először természetesen elolvastam minden szakirodalmat, és szó szerint halálra ijesztettem magam. Nem hiszem, hogy ha most fognék hozzá a böngészéshez, akkor egyből a mellrák-kalkulátor kitöltésével kezdeném, ami feketén-fehéren közölte, hogy életem során nagyjából 21% esélyem van arra, hogy kialakuljon nálam ez a daganat. Na, köszönöm szépen. És hol vannak a környezeti hatások? Mert ezek ne voltak belekalkulálva a Nagy Számításba...

A következő lépés az volt, hogy lefektettem az új alapszabályt: nincs több nőgyógyászati vizsgálat halasztó manőver.

Kislányom születését követően le is ültem megbeszélni ezt a problémámat orvosommal, aki a megfelelő életmód kialakítása mellett a lehetséges vizsgálatokról is tájékoztatott.

Az önvizsgálat mellett két vizsgálatot javasolt: ultrahangos vizsgálatot, és egy úgynevezett BRCA vizsgálatot.

Mivel ekkor még szoptattam, azt javasolta, hogy várjuk meg a tej elapadását, mert ezután lehet pontos ultrahangot készíteni.

A BRCA vizsgálatról azonban ekkor halottam először.

A BRCA a Breast Cancer (angol-emlőrák) kifejezés rövidítése. A BRCA gének az emlősejtek egészséges működését teszik lehetővé. Előfordulnak azonban genetikai eltérések, mutációk ( BRCA1 és BRCA2 gének mutációi), amelyek az emlőrák kialakulásának kockázatát jelentősen megnövelik.

Ezeket a mutációkat vérvizsgálattal ki lehet mutatni, ám fontos tudni, hogy ez nem jelenti azt, hogy életünk során biztos kialakul nálunk a betegség (bár akiknél kimutatták, ott a teljes élettartamra vetítve 80-90%-os is lehet a kockázat) , mint ahogy a negatív eredmény sem garancia.

Így egyelőre úgy döntöttem, ezt a vizsgálatot nem választom, viszont további érdekes információkat olvastam illetve hallottam róla.

Orvosom elmondta, hogy például Amerikában már a pozitív BRCA vizsgálatot követően, sokan döntenek úgy, hogy megelőző emlőeltávolító műtétnek (preventív masztektomia) vetik magukat alá.

A preventív masztektomia célja, hogy megelőzzék vagy csökkentsék azoknál a nőknél a mellrák kialakulásának kockázatát (kb. 90%-kal), akiknél nagy valószínűséggel fordulhat el ez a betegség.

Kikről van szó?

1. Akiknél korábban már találtak daganatot az egyik mellben. Náluk ugyanis nagyobb valószínűséggel alakulhat ki daganat a másik mellben is.

2. Akiknél családi előzmények is növelhetik a kockázatot: ha a páciens édesanyjánál, testvérénél vagy akár lányánál diagnosztizáltak mellrákot ( főként, ha 50 éves koruk előtt történt).

3. Akiknél a BRCA vizsgálat pozitív eredményt mutat

A melleltávolítás lehet teljes vagy részleges, bár a teljes emlőeltávolítás jelent nagyobb védelmet a kockázat csökkentése szempontjából.

Vannak persze egyéb alternatívák is, amelyeket a preventív emlőeltávolítás helyett javasolni szoktak a külföldi szakemberek azoknak, akik a veszélyeztetett kategóriába tartoznak:

- nagyon szoros monitorozást (havonta önvizsgálat, időszakos mammográfia, gyakori klinikai kivizsgálás)

- a tamoxifen antiösztrogén hatású gyógyszer alkalmazása, amely megelőző hatással bír (egyharmadával csökkentheti az emlőrák kialakulásának kockázatát)

- életmódváltás: mozgás, megfelelő táplálkozás, stresszmentesítés, alkoholtilalom stb.

Érdekesség, hogy sokan, akik a preventív masztektomiát választják, egyúttal az emlőhelyreállító beavatkozást (pl. implantátum beültetését) is kérik.

Úgy tudom, nálunk nincs még lehetőség erre a preventív célzatú műtétre.

S hogy velem miként tovább? Jövő hónapban ultrahang, s biztos, ami biztos, bejelentkeztem egy pszichodráma csoportba is.

Ki tudja, hátha segít lepakolni a terheket.