Ez a kulcs a kisgyermekes szülők életében a mindennapi akadályok megugrásához

A koraőszi időszak sok szülő számára okoz kihívást, hiszen a hosszú nyári szünetet követően az óvodai életbe való visszarázódás a legtöbbször nem zökkenőmentes, mire pedig a kicsik megszokják, hogy újra az intézménybe kell járni, jellemzően lebetegednek. De hogyan lehet ezt áthidalni és miként tud egy szülő jól lavírozni az otthon töltött idő és az óvodai lét között?

Szirtes Dóra, Ösztönanyu szerint a kulcs a rezilencia, azaz a rugalmas ellenálló képesség, amely szerencsére bármilyen életkorban fejleszthető.

Vegyük észre, hogy egy megváltozott világban élünk, a mindennapjaink már nem olyanok, mint amiben felnőttünk

– mondja B. Szirtes Dóra, aki szerint a rezilencia a kulcsa a jövőnek és a jelennek is. A rezilencia egy jól ismert fogalom a pszichológiában, arra a képességre szokás használni, amikor jól meg tudunk birkózni a meglepetésekkel és a nem várt akadályokkal. Minél rezilensebbek vagyunk és erre neveljük gyermekeinket is, annál gördülékenyebben tudjuk megoldani az előttünk álló kihívásokat még akkor is, ha az teljesen váratlanul, egyik pillanatról a másikra jelentkezik.

Ma már számítunk rá, hogy bármikor karanténba kerülhet a gyermekünk, bejöhet az online oktatás, vagy épp kimarad egy korábban betervezett szünet, esetleg váratlanul egy hosszabb távú otthoni munkavégzésre kell berendezkednünk. A rezilencia itt is kulcsfontosságú: minél rövidebb idő alatt tudunk pánikból megoldásfókuszúvá válni annál gördülékenyebb stratégiákat tudunk kialakítani

– magyarázza a szakértő.

Szirtes Dóra szerint ebben egyszerű praktikák is segíthetnek:

1. Nézzük mindennek a pozitív oldalát, szánjunk tudatosan időt arra, hogy átgondoljuk a lehetőségeinket és kialakítsunk egy olyan jól működő stratégiát, amit szükség esetén azonnal alkalmazni tudunk.
2. Próbáljunk meg kialakítani egy olyan időmenedzsmentet, ami akkor is működik, amikor a gyerekek kiesnek az óvodából vagy az iskolából. Mindig legyen egy B tervünk!
3. Ha kiesik a gyermek valamilyen okból időszakosan az intézményből, hetirend tábla éslineáris naptár segítségével szemléltessük azokat a napokat, amikor egyébként óvoda vagy iskola lenne és törekedjünk arra, hogy ekkor otthon is más legyen az élet. Próbáljunk rávilágítani arra, hogy nem hétvégéről, hanem munkanapokról van szó, amikor a maga módján a szülőnek és a gyermeknek is dolgoznia kell.
4. Az otthonlét ideje alatt törekedjünk a megszokott napirend tartására, nagyjából fix reggeli ébredésiidőre, a közös reggelizésre. Természetesen nem elvárható a gyerektől, hogy nyolc-tíz óránkeresztül elfoglalja magát, de azt egy jó stratégia kialakításával el tudjuk érni, hogy hosszabb etapokban tudjunk dolgozni. Fontos munkaidő előtt és után a közös idő a gyermekkel, ahogy az is, hogy az ő napi ritmusához igazodjunk. Pl. a délelőtt után az ő délutáni pihenőideje alatt folytathatjuk a munkát, délután ismét kapcsolódunk, éjszaka pedig befejezzük a megmaradt munkánkat. Ezt a stratégiát csak az egyéni igényeink és tapasztalataink alapján tudjuk meghatározni.
5. Gyakran előfordul, hogy hétközben a gyermek idegrendszere az óvodai és iskolai környezettől telítődik, ilyenkor tudatosan szánjunk időt arra, hogy megálljunk és pihenjünk. A hétvége egyik napját például kinevezhetjük pizsinapnak, amikor nem lépünk ki a lakásból, még a kisboltba sem megyünk ki, hanem tényleg otthon vagyunk. Ilyenkor lehetőségünk nyílik a tevékenységeinket leegyszerűsíteni, tudatosan lelassulni és töltekezni – felnőttek és gyermekek egyaránt.

Ezt is olvasd el:

• A zöld babaszoba Ökoanyu szerint
• 5+1 ok, melyből kiderül, hogy a gyerekeket nem kell félteni a rossz időtől
• Mesékkel a gyerekek egészségéért
• Iskolai bántalmazás – Mit tehet a szülő?