Négyévente: február 29.

Az, hogy négyévente egy nappal több van a naptárban, tudjuk. Így akiknek február 29-re esik a születésnapjuk, igazából négyévente tudják valóban azon a napon megünnepelni. De vajon miért is?

A válasz naptártörténeti okokra vezethető vissza, melynek alapja az a rossz felfogás, mely szerint szökőévben a február hónap egy toldaléknapot kap. A Wikipedia szerint a valóság azonban az, hogy a február 23. megduplázódik, így a szökőnap közbeékelődik a hagyományos év február 23. és 24. napja közé (tehát az eredeti 24-ből 25. lesz és így tovább), ezért Mátyás névnapja és az azt követő februári névnapok mind egy nappal eltolódnak.

A szökőév latin neve, az anno bissextili, szó szerint a kétszer hat(odik) nap éve, illetve hónapja. A régi római és az egyházi naptárban használt elnevezés, a Sexto Kalendae (kétszer mondatik) kifejezésbõl ered. A régi római naptárban ugyanis a szökőnapot a március első napját, a Kalendae-t  megelőző hatodik nap (a mi február 24-énk) kétszer „mondásával”, illetve írásával iktatták a naptárba, úgy, hogy február 24. után ismét február 24-et írtak, vagyis szükségszerűen kihagyták a március elseje előtti ötödik napot, a mi fogalmaink szerinti február 25-ét. Így lett a szökőévi február hónap 29 napos; nem egy toldaléknap egyszerű hozzáadásával tehát.

Szökőnaphoz köthető egy ír hagyomány, ami még Szent Patrikra és Szent Brigittára vezethető vissza: négyévente egyszer, a szökőnapon a nők is megkérhették a férfiak kezét, és tehettek házassági ajánlatot.

A világon hozzávetőleg 4 millió ember él, aki ezen a napon látta meg a napvilágot, de általában február 28-án, vagy március 1-jén ünneplik születésnapjukat.