HÉTVÉGI CSEMEGE
Klasszikus tejpite nektarinnal és fahéjjal
Bezzeg a szép időkben a Drága Nagyik és az Anyuk csak úgy összekeverték, összeszórták, összegyúrták és már sült is a mennyei finomság, amit mi megpróbálunk leutánozni, de már sohasem lesz ugyan az; na azok voltak az igaz sütik, és ölég gyakran a legegyszerűbb alapanyagokból ami épp otthon volt. Természetesen tiszteletben tartom a trendiséget is; akinek kedve van hozzá, keverjen, kavarjon, habosítson, zselésítsen, díszítgessen, és hozzon nekem belőle, esküszöm, hogy csak jót mondok róla – írja blogjában Steffel Csaba. No, amíg ez bekövetkezik (az ajtón nyitva előttetek), addig én itthon előveszek egy kis tejet, pár tojást, némi lisztet…
Hozzávalók:
- 0,5 l tej
- 2 db tojás
- 12 dkg liszt + 1 ek.
- 5 dkg kristálycukor
- 2 cs. vaníliás cukor
- 40 dkg nektarin
- őrölt fahéj
- csipet só
- vaj
Elkészítés:
A tejet, a tojással, a liszttel és a cukrokkal szép simára keverjük, egy kis őrölt fahéjjal és egy csipet sóval ízesítjük. A sütőt 200 fokra bemelegítjük. A nektarint kimagozzuk, és felkockázzuk, igényünk szerint meghámozhatjuk.
Egy kis tepsit (kb.20×30; az én bőven retro tepsim aljára 32 cm-t írtak) alaposan kivajazunk úgy, hogy minden része – a sarkok és az oldalakat is – rendesen ki legyen kenve; majd egy púpos evőkanál liszttel meghintjük.
Pár perc pihenés után (elég, ha a leírt sorrendben dolgozunk) a feldarabolt nektarint beleforgatjuk a tejes masszába és a tepsibe öntjük. Az előmelegített sütőben 30-35 perc alatt szépen megsütjük.
Aki még nem evett, illetve készített ilyesmi finomságot, annak tudni kell, hogy a nyers „tészta” viszonylag híg, folyós; a sütés, pontosabban a sütőből való kivétel után, legalább 20 perc pihentetés után éri el a finom, laza, krémes, könnyen szeletelhető állagot; viszont a maradékot (ha van egyáltalán) fogyasztás előtt mindenképp melegítsük, langyosítsuk fel.
Ez a finomság hagyományosan gyümölcs nélkül készül, a tetején fincsi házi lekvárral tálalva. Ehhez kíván jó étvágyat az őrülten jó ételek alkotója: Steffel Csaba!
Őrülten jó branzino filé franciásan
Szerencsém volt a minap, az egyik boltban csodálatos branzino filét, találtam, a zöldséges részlegen pedig formás kis édeskömények mosolyogtak rám – mesélte el sztoriját az őrülten jó étkek tudora. Branzino, édeskömény, borsó, szeretet – mindössze ennyi kell a következő fogáshoz. Steffel Csaba mégis úgy érezte, valami nevet kell adnia néki, ezért, és mivel először a nagy Pepin bácsinál találkoztam ezzel, vagy legalábbis ilyesmi körettel, na meg aztán vajat is adtam hozzá rendesen – franciásnak kereszteltem.
Hozzászólás zárolva.