Anyává válni másként, az utolsó pillanatban

Varga Judit 47 éves jógaoktató, férjével négy hónappal ezelőtt fogadtak örökbe egy kisbabát , így vált anyává. Judit sokáig producerként dolgozott a filmes világban, nemzetközi produkciók egyik legmegbízhatóbb munkatársa volt. Jógával próbálta ellensúlyozni a sok stresszt, amit a munkája okozott neki, majd mikor úgy érezte, ez nem elég, váltott és jógaoktató lett belőle.

Férjével régóta vágytak babára, de sajnos természetes úton nem fogant meg a gyermek. 2013-ban belevágtak a lombik programba, aminek rengeteg fájdalom és két vetélés lett az eredménye. Judit a kezelések, beavatkozások alatt is végig dolgozott, kismamajógát és baba-mama jógaórákat is tartott, ami nagy érzelmi kihívást jelentett a számára. Amikor egy-egy anyuka odaadta neki a babáját, hogy pár percig vigyázzon rá, amíg ő elmegy a mellékhelységbe, Judit gyakran úgy érezte: fogja a babát és elszalad vele. A tanításba igyekezett becsatornázni az anyaság elfojtott érzéseit, meditációval, vizualizációval dolgozott azon, hogy ebből az élethelyzetből a legjobbat hozza ki a maga számára.

Megcsörren a telefon

Hat évvel ezelőtt döntötték el, nem próbálkoznak tovább, az örökbefogadás rögös útját választják. Mivel mindenképpen csecsemőt szerettek volna örökbe fogadni, évekig vártak a babára. Már majdnem lemondtak róla, mert életkoruk miatt idén kikerültek volna az örökbefogadási programból, amikor egy márciusi délelőtt megcsörrent a telefon.

Judit egyedül volt otthon, készült a délutáni jógaórájára, amikor jelzett a mobilja. Ezt volt az a hívás, amire hat éve várt, nem csoda, hogy először fel sem fogta, mit mond a kedves női hang. Néhány hét múlva meg fog születni egy kisbaba, valószínű egy kisfiú, akit örökbe fogadhatnak. Ők az elsők a listán, az örökbefogadáshoz minden paraméter megegyezik. Judit körül hirtelen belassult a világ, minden érzékszerve kiéleződött, szívébe furcsa, új érzés költözött. Felhívta a férjét, aki azonnal hazajött. Délután hatig kellett választ adniuk arra, hogy a hétvégén találkoznak-e a vérszerinti anyával. Évekig állandó készenlétben telt az életük, nem mertek hosszútávra tervezni, de belefáradtak a várakozásba. Az elmúlt hónapok apátiájából a munka és a programok jelentették a menekülő utat. A délután a naptárjuk kitakarításával telt, miközben próbálták elképzelni a baba érkezését otthonukba.

Találkozás a vérszerinti anyával

Tele félelemmel indultak el a vérszerinti anyával találkozni, hiszen a felkészítő tanfolyamon oly sokszor hallották: a babát a saját történetével kell elfogadni, amibe beletartozik az anya is. Ha a személye gondot okoz, inkább időben mondjanak nemet. Szerencsére velük nem ez történt. A találkozás kezdeti kínos hangulatát az örökbefogadást segítő egyesület szakembere oldotta, a beszélgetés meglepően jól sikerült. Judit akkor nyugodott meg végleg, amikor a nyolcadik hónapban lévő, várandós anya megkérdezte tőlük, milyen nevekre gondoltak és a válaszukat hallva, csendesen így szólt: én is pont ezeket választanám.

Ádi egy aranyos, okos kisfiú

Judit öt hónapja minden nap órákig csodálja boldog, kiegyensúlyozott kisfiát és már kezd elhalványulni a kép: ezt a gyermeket nem ő szülte. Olyan mély kötelék alakult ki közöttük, ami értelmet adott az elmúlt évek rengeteg szenvedésének. Ugyanakkor Judit már most arról mesél fiának, hogy a gólya őt először rossz helyre pottyantotta, egy másik néni hasába, de szerencsére időben kiderült ez a hiba és Ádi végül megtalálta a szüleit.