A játék magyar neve az angol flipper, azaz uszony szóból ered. Bár a világ nagyrészén pinball-nak hívják.
Története az 1800-as évekre nyúlik vissza. Korai elődje ugyanis a bagatelle nevű játék volt, amellyel XIV. Lajos uralkodása idején játszottak a francia nemesek. Ennek a játéknak az volt a lényege, hogy egy kis dákóval az asztalon található lyukakba kellett juttatni a golyót. A bagatelle rövid idő alatt olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy az Egyesült Államokba is eljutott, ahol egy Montague Redgrave nevű brit származású feltaláló 1869-ben üzemet hozott létre a gyártására. 1871-ben szabadalmat jegyeztetett be a játékra. A leírásban már az szerepelt, hogy a korábbi dákót egy rugós karra cserélte.
A modern flipper az 1930-as években jött létre, ami már elektromechanikus volt, és bedobható érmével működött. De ezeknél a játékoknál már nem az volt a lényeg, hogy a golyók minél hamarabb a lyukakba kerüljenek. Sőt! A játékos feladata az volt, hogy egy, vagy több golyót a lehető leghosszabb ideig a játéktéren tartson mozgatható lapátok segítségével.
A játékos, egy zseton bedobása után meghúz, majd elenged egy kart a gép jobb oldalán. Ezzel elindít egy fémgolyót a szerkezetben. A golyó a zárt játéktérben rugós felületeknek ütközik, ide-oda pattog, közben az érintkezéskor a gép csilingel, vagy más hangokat ad ki. Ilyenkor a játékos pontokat kap. A flippernél tehát már az a cél, hogy a golyót lehető leghosszabb ideig mozgásban tartsa, és ezzel minél több pontot gyűjtsön. Ezt a játékos a két gomb megfelelő időben való gyors megnyomásával tudja elérni, így pöcköli vissza a golyót a játéktérbe. A játékot nehezíti, hogy az asztal a játékos felé lejt.
New Yorkban és más amerikai államokban 1942-től tiltották ki a flippert a szórakozó- és vendéglátóhelyekről. Ettől kezdve a gépeket szerencsejátéknak tekintették, és nem „ügyességi játék”-nak. Magyarországon ez a tilalom 2012-ben lépett életbe. Azóta csak játéktermekben lehet találkozni flipperekkel. Illetve Budapesten a Flippermúzeumban.
A játék 150 éves történetére emlékezve, most kiadtak egy kötetet „A flipper múzeuma” címmel. Az album bemutatja, milyen lehetett, amikor még Karinthy Frigyes, vagy a kor ünnepelt színészei, köztük Gombaszögi Ella és Ráday Imre vívtak izgalmas csatákat a magyar gyártmányú flipperősökön. Más fejezetekben feltárul Derrick, valamint Piedone és Ötvös felügyelők és a játéktermek kapcsolódása is. A könyv olvasása közben feltehetjük magunknak a kérdést: hogyan történhetett meg, hogy egy olyan drága, Nyugaton gyártott berendezést, mint a flippergép, a zárt Kádár-rendszer már 1962-től, amikor még a Coca-Cola is tiltólistán volt itthon, szinte korlátlanul importált? Nem tévedés, jövőre 60 éves az első, modern értelemben vett magyar játékterem. Valamint honnan volt pénze a magyar államnak a valutaínséges szocializmusban a gépek tömeges importjára?
A könyvben megszólalnak egykori vagányok, üzemeltetők, valamint a 90-es évek legnagyobb játékterem-hálózatának tulajdonosa és Pálfi Balázs, a Flippermúzeum alapítója is. Az albumot lapozgatva, a varázslatos masinák fényei és színei által egy kicsit visszatalálhatunk a bennük élő, talán már elfeledett játékos gyerekhez, a fiatalabbak előtt pedig egy ismeretlen világ nyílhat meg.
