Na, mi a helyzet, kiskomám? – régebben, általában ezzel a kedveskedő érdeklődéssel fogadták a gyermekorvosok kis pácienseiket és azok szüleit, de az utóbbi egy évben, amióta tart a világjárvány, már ritkán hangzik el a fent idézett köszöntés a rendelőkben. Az orvosok mostanában nem is nagyon engedik meg maguknak ezt a félig-meddig szellemes köszönési formát; a mindennapos gyakorlat ma már inkább az, hogy a belépő kis betegek szülei előbb zúdítják a gyógyító személyzetre panaszaikat, az elszigeteltség és a veszteségek okozta frusztrációjukat, bánatukat, szomorúságukat, semmint helye lenne bármiféle kedélyeskedésnek a rendelők világában.
A szülők súlyos lelki terheket kényszerülnek viselni az utóbbi időben, hiszen ők gyermekeik egészségéért, így mentális jólétükért is fokozottan aggódnak ilyenkor.
Világszerte aggodalomra ad okot ugyanakkor az is, hogy terjedőben a depresszió és az öngyilkosság a fiatalok körében. De nemcsak a felnőttek, a fiatal felnőttek és a tizenévesek szenvednek a kóros lehangoltságtól; a kisgyermekek is lehetnek depressziósak; ennek azonban nagyon különbözőek a tünetei, mint felnőtt korban. Így az orvosoknak, és maguknak a szülőknek is komoly kihívást jelent, hogy felismerjék, ha kisgyerekük depresszióval küzd, és segíteni is tudjanak nekik ebben a nehéz helyzetben.
Rachel Busman, a New York-i Child Mind Institute klinikai szakpszichológusa úgy fogalmazott, hogy kifejezetten nehéz a kisgyerekek depressziójáról pontos képet adni, hiszen sokunkat kötnek azok a sztereotípiák, melyek a gyermekkort az ártatlanság és az öröm időszakaként tudják csak – bár nem kizárólagosan - értelmezni.
Ugyanakkor tény, hogy a 6–12 éves gyermekek 2-3 százaléka súlyos depresszióval küzd - mondta. És azok az egészen fiatal gyerekek, akik szorongásos rendellenességekben szenvednek ( a 3 és 17 év közötti korosztály több mint 7 százaléka ilyen), szintén komoly veszélynek vannak kitéve a depresszió szempontjából.
A depressziót eredetileg kifejezetten a felnőttek betegségének tartották.
Kovács Mária, a Pittsburghi Egyetem Orvostudományi Karának pszichiátria professzora elmondta, hogy az 1950-es és 60-as években voltak olyan gyermekpszichiáterek, akik úgy vélték, hogy a gyermekek nem rendelkeznek kifejlett „egóval” ahhoz, hogy kialakuljon náluk a kórosan lehangolt állapot, az általa a 70-es években végzett kutatások azonban azt állapították meg, hogy „az iskoláskorú gyermekek is szenvedhetnek már diagnosztizálható depresszióban.”
A jelenlegi kutatások szerint gyermekkorban a depresszió ugyanolyan gyakorisággal fordul elő a lányoknál és fiúknál egyaránt, serdülőkorban viszont kétszer olyan gyakoriságú a lányoknál, mint a másik nem képviselőinél, és ez a tendencia a felnőtt élet nagy részében meg is marad, egészen az öreg korig, amikor is ismét kiegyenlítődik.
Hogyan is néz ki a depresszió a fiatalabb gyermekeknél?
Amikor egy kisgyerek depressziós, Kovács doktor szerint egyáltalán nem szokatlan, hogy inkább az ingerültség tipikus jeleit mutatja, semmint a szomorúságát – ilyenkor sok gyerek kifejezetten vagánynak tűnik.
Maguk a gyerekek sem értik igazán, hogy mi történik velük, szinte soha nem fordul elő, hogy azt mondanák: „valami nincs rendben, mert szomorú vagyok” - mondta Kovács doktor. A felnőttek feladata az, hogy pontosan értelmezni tudják a gyerek viselkedését.
A legjobb mód, hogy szülők felismerjék a kisgyermekek depresszióját nem annyira az, amit a gyermek mond, sokkal inkább az, amit a gyermek tesz, vagy éppen nem tesz, pedig korábban szokta. A változásokra érdeme figyelni- mondta Kovács.
Ha egy gyermek abbahagyja a kedvenc játékait, ez azt jelentheti, hogy elvesztette érdeklődését a korábban megbízhatóan szórakoztató játékok, megszokott, és számukra örömet szerző rituálék iránt; kevesebb energiájuk van, könnyen elfáradnak, ilyenkor pedig elkezdhetnek panaszkodni a fizikai tünetekre, gyomorfájásra, fejfájásra, többet alszanak, vagy étvágytalanok lesznek – ezek a tünetek figyelmeztethetnek arra egy szülőt, hogy nincs valami rendben a gyerekkel.
Az óvodás korú gyermek depressziós lehet, ha napi dührohama van. A depresszió „viselkedési problémának tűnhet, de valójában nem az egy gyerek esetében” – ezt nagyon fontos hangsúlyozni.
Kérdeznem kellene az öngyilkossági gondolatokról?
Az ingerlékenység és a harag, vagy hogy a gyerek elutasít mindenféle szülői közeledést, ezek mint lehetnek a mély szomorúság jelei.
Az általános iskolás korú gyermekek öngyilkossági kísérletei ugyan ritkák, mégis előfordulnak, és az utóbbi években növekvő tendenciát mutatnak. Az öngyilkosság volt a második leggyakoribb halálozási ok 2018-ban a 10–14 éves gyermekek körében, és egy 2019-es tanulmány azt mutatta, hogy 2007 és 2015 között az öngyilkossági gondolatok gyakorisága 41 százalék 11 év alatti gyermekeknél.
Az öngyilkossági gondolatot a gyerekek esetében is egyértelműen segítségkérésnek kell tekinteni.
Az öngyilkossággal kapcsolatos egyik káros mítosz az a fajta félelem, hogy „ha az öngyilkosságról kérdezed a gyermeket, akkor esetleg ötletet is adsz hozzá” - mondta Dr. Kovács.
"Ha olyan gyerekkel van dolgod, akinek ez nem kérdés, akkor értetlenül fognak rád tekinteni" - mondta Dr. Kovács. - Nem árthatsz azzal, ha megkérdezed tőle.
De mi van akkor, ha a gyerekek azt mondják, hogy gondolnak az öngyilkosságra? Mint a felnőtteknél, ez is azt sugallhatja, hogy a gyermek talán a kiútra gondol. Dr. Kovács elmondta, hogy a gyermekek a halált „elengedésnek, egyfajta megkönnyebbülésnek” képzelhetik. "Nem akarom megölni magam, de olyan rosszul érzem magam, hogy nem tudom, mit tudnék még tenni." - gondolhatják sokszor.
Ha egy gyermek arról beszél, hogy meg akar halni, érdemes jobban odafigyelni rá, egy ilyen kijelentés már komoly jelzés arról, hogy a gyermek szorong; ilyenkor ne gondoljuk azt, hogy gyerek csak a figyelmünket akarja magára vonni.
Miben segíthet egy terápia?
"A szülőknek nagyon komolyan kell venniük a gyermek tüneteit" - mondta Jonathan Comer, a Florida Nemzetközi Egyetem pszichológus professzora.
Egy 2016-os longitudinális ( a páciensek ismételt megfigyelése hosszú időn keresztül) vizsgálatban Dr. Kovács és munkatársai nyomon követték a depresszió gyermekkorban kezdődő folyamatát, és a későbbi életszakaszokban ismétlődő epizódokat találtak.
Abban az esetben, ha valaki a gyerekénél ingerlékenységet, szomorúságot, levertséget, fáradtságot, vagy éppen alvászavart tapasztal, és ezek legalább két hétig is tartanak, érdemes a szülőnek megfontolnia, hogy a gyermeket szakember is lássa; először elég persze, ha az a gyerekorvos vizsgálja meg, aki egyébként is ismeri.
Persze a szülő is sokat tehet ilyen helyzetekben, már a kezdetekkor is: érdemes ilyenkor kimenni a szabadba, sétálni, még akkor is, ha kevésbé lelkesek a gyerekek ilyenkor. Csakúgy, mint a felnőtteknél, a testmozgásnak szellemi és biológiai előnyei vannak.
