A magyar tizenévesek 85 százaléka érzi úgy, hogy túlzott a fiatalokra nehezedő nyomás, viselkedésüket túlzott mértékben akarják a felnőttek formálni és kontrollálni. Kelet- és Közép-Európában ez az arány csak 76 százalék. Mindazonáltal Magyarországon tízből hat tinédzser mondja azt, hogy a "saját módján teszi a dolgait", vagyis nem úgy, ahogy azt mások megmondják neki. De mi ennek a gyökere, és hogyan lehetne ezen változtatni?
A mai fiatalok időnként éppúgy kudarcot vallhatnak, mint a felnőttek. Szabad akaratuk van, dönthetnek jól és rosszul egyaránt. Sajnos azonban van szülő, aki olyan "tevékenységet" erőltet rá gyermekére, amit a gyermek nem akar. A sok kudarc, a sok sikertelenség elkeserítő. Önbizalomhiány, labilis lelki egyensúly lehet a következménye!
A fiatalok időnként tudatosan pont az ellenkezőjét cselekszik, amit a szüleik mondanak, máskor pedig azért, mert saját "erkölcsi" rendjük szerint szeretnének élni. Sok esetben ez a kapcsolat megromlásához vezethet. A kamaszoknak is rossz az, ha a szüleik eltávolodnak tőlük. Ezért a helytelenre, helyesen kell reagálnia a szülőnek! Lehetőséget kell kapniuk az újrakezdésre, a "tiszta lapra". A szülőknek tudniuk kell megbocsátani. Persze ez általában nagyon nehéz...
Ha egy szülő elfelejti ezeket, akár egy életre is tönkre teheti a gyermekét. Önbizalomhiánnyal, önértékelési problémákkal, és tanulási gondokkal fog küszködni. Ezért rendkívül fontos a feltétel nélküli szeretet! A gyerekeknek tudniuk kell, hogy van valaki, aki mindig hisz bennük, megbocsát nekik, bármit is tettek.
