Ez ma már a múlté, a használt ruhák csillaga ugyanis emelkedőben van. Az angol importot egyenesen imádják a magyar fiatalok, de aki klasszikusabb stílusra vágyik, az is nyugodtan adhatja fejét egy kis turkálásra.

A legtöbb helyen ma már kivasalva és vállfára akasztva várják a használt ruhák a vásárlókat, olyan butikok ezek, mint bármelyik másik. Persze azt leszámítva, hogy itt egyetlen darabot találunk mindenből, ami előny és hátrány is lehet.

Ha nem a mi méretünk a kiválasztott ruha, biztosan majd' megőrülünk, hogy nincs belőle több méret. Ha azonban pont passzol, és olyan, mintha ránk öntötték volna, örülünk, mint majom a farkának, hogy ilyen cucca bizony rajtunk kívül senkinek sem lesz.

Kétségtelen, hogy ha rátaláltunk arra a bizonyosra, nem engedhetjük ki a kezünkből, hiába megyünk ugyanis érte másnap, már biztosan nem lesz ott. Az is vitathatatlan, hogy sokkal több mindent kell átnéznünk, mint egy "normális" üzletben, sokszor olyan ruhákra is bukkanunk, amik sem a minőségi, sem a design-elvárásainknak nem felelnek meg. Ennek ellenére nők ezrei szerint megéri turkálni, hiszen fillérekért jutnak akár márkás darabokhoz is.

Én spéci nem turkálok. Bevallom, sajnálom rá az időt. Van egy-két kedvenc boltom, ahova bemegyek, főleg, ha leárazás van. Pedig a világ legkényelmesebb pólóját egy turiban találtam, úgy tíz éve. Meg a kedvenc fehér ágyneműmet is, amit aztán összemostam egy kék bugyival, úgyhogy lőttek szegénynek. Most, hogy jobban belegondolok, ha lesz időm, be is megyek egybe. Ha lesz időm...

Pallósi