Armando nyert Fotó: Rtl Magyarország

• Gondolom, most egyfolytában csörög a telefonod. Számítottál ekkora felhajtásra, amikor belevágtál a versenybe?
• Most valóban nagyon sokan keresnek és bevallom, meglepett, hogy ekkora az érdeklődés irányomban. De nagyon jóleső. Például, amikor odajönnek hozzám az utcán, sosem vagyok türelmetlen, nem érzem tehernek. Csak azon aggódom, mindenkinek tudok-e válaszolni a közösségi csatornákon, és ezúton is bocsánat, ha ezzel elmaradok. Ami még nagyobb meglepetés, hogy Venezuelából is gratulálnak nekem…

• Az egy kicsit jobban megmelengeti a szívedet, ha onnan ír valaki?
• Nem is tudom… Nem. Az én szívem már félig magyar. Tizennyolc éves koromban jöttem ide cserediákként, azóta itt élek. Itt lettem felnőtt, itt talált rám a szerelem, sőt itt tanultam meg főzni is.
• Miért pont Magyarországot választottad gimnazistaként?
• Három lehetőségem volt: Dánia – de azt gondoltam, az túl hideg nekem. Németország – de nem tetszett a nyelv. És Magyarország, amiről egy barátom azt mesélte, hogy nagyon szép, de rögtön hozzá is tette, hogy azért ne válasszam, mert sosem fogom megtanulni a nyelvet. Na ettől azonnal még érdekesebb lett számomra, és lám a nyelvet is sikerült megtanulnom.
• De még milyen szépen!
• Köszönöm. Amikor idejöttem, az első három hónapban minden nap megtanultam tíz szót. De ettől persze még mondatokat alkotni nem tudtam. A gimnázium igazgatója azt mondta, elintézi, hogy a közgáz mellé felvegyenek hungarológia szakra is, de akkor be kell mutatnom neki egy felsőfokú nyelvvizsgát. Bemutattam.

Nagyon pozitív személyiség Fotó: saját

• Van benned egy nagyfokú alázat, ami abszolút kijött a Konyhafőnökben is.

• Igen és szerintem ez egy jó tulajdonság. Nekem voltak nehéz periódusaim a versenyben, amikor rossz kritikát kaptam, nem úgy mentek a dolgok, ahogy elterveztem. És akkor én otthon egy fél napot meditáltam. Elemeztem, amit mondtak, feldolgoztam, javítottam és beépítettem. Ezeket a technikákat tudatosan használom.

• És hol tanultad?

Elárulom neked, hogy évekig jártam pszichológushoz.

• Egyre rokonszenvesebb vagy! Egy átlag férfi rendszerint azt válaszolja, ha valaki pszichológushoz irányítja, hogy ő nem hülye…
• Butaság! Szerintem fontos, hogy ha magad nem tudod megoldani a problémáidat, akkor kérj segítséget!

• 

  Sokat meditál Fotó: saját

  De ha utánaszámolok, te alig húsz lehettél, amikor erre a felismerésre jutottál.

• Így van. Ha azt kérdezed, mi volt a baj, nem tudom megmondani. Azt éreztem, hogy valami nincs rendben velem, frusztrált voltam, ideges, sokszor csúnyán bántam az emberekkel. A terápia során viszont minden a helyére került és most már jól vagyok. Néha, ha nehéz helyzetbe kerülök, felmerül bennem, hogy elmegyek a terapeutámhoz, de aztán lebeszélem magam, mert egyrészt nem akarok függőségbe kerülni tőle, másrészt megkaptam azokat a technikákat, amikkel magam is meg tudom oldani a problémáimat. És persze vannak barátaim is, akikhez fordulhatok. Ráadásul mindig idősebb barátaim voltak, akik bölcsebbek, mint én.

• Azt mondod, csúnyán bántál emberekkel, pedig talán épp azért szeretett meg egy ország, mert annyira kedves vagy, kiegyensúlyozott, hogy egyszer se emelted fel a hangod a versenyben, még a döntőben sem. Pedig egy latin fiútól nem lenne meglepő, ha földhöz vágna valamit.

• Jó, azért bennem is van temperamentum! De már tudom kezelni, mikor engedjem ki, mikor fojtsam vissza. Én nagyon tisztelem a másik embert, aki kiabál, abban nincs tisztelet. Nekem ez fontos. Ezt viszont elsősorban otthonról hozom. Venezuelában az emberi kapcsolatok szorosabbak, jobban kötődnek egymáshoz még a szomszédok is, hát még a rokonok! Ezért is volt borzasztó rossz, hogy anyukámat nem láthattam öt évig.

Imádott anyukájával Fotó: saját

• A műsor egyik legszebb pillanata volt, amikor hosszú évek után átöleltétek egymást. A másik, amikor érted izgult a galérián. De hogy lehet az, hogy öt évig nem találkoztatok, mert láttam a fotóidból, hogy azért utazgattál  ide-oda.

• Biztosan tudod, hogy Venezuelában nagyon rossz a helyzet, gazdasági és politikai értelemben egyaránt. Én se álltam úgy anyagilag, hogy anyukámnak repülőjegyet vegyek és ő se tudta magának megvenni. Nem csak azért, mert 500 ezer forint, hanem azért se, mert nagyon ritkák a járatok. Plusz ő imádta a munkáját, nem akarta magukra hagyni a gyerekeket. Anyukám ugyanis szociális munkás, aki egy olyan szervezetnél dolgozott, ahol szegény gyerekeket tanítanak zenélni, és így adnak számukra esélyt, hogy kiemelkedhessenek a nehéz sorsukból. És mindezeken túl volt egy másik visszatartó erő is, hogy amikor utoljára otthon voltam, tizennégyszer raboltak ki! Ezt nem szerettem volna újra átélni. De azért anyával minden más módon tartottuk a kapcsolatot.

Karácsony Venezuelában Fotó: saját

Pálmafák alatt Fotó: saját

A nagy fogás Fotó: saját

Két bátyjával Fotó: saját

Az első szülinap, apukájával Fotó: saját

• Mindig csak anyukádról beszélsz, apukáddal nincs jó kapcsolatod?

• Jaj dehogynem! Csak ugye mindenki anyut látja, ezért róla kérdez, úgyhogy köszönöm, hogy neked apukám is eszedbe jutott. Nagyon szeretjük egymást, de vele még ritkábban találkozom, mert  Chilében él, és van egy új családja. Onnan van egy féltestvérem és van két édes bátyám is. Egyikőjük Uruguayban él, a másik Írországban. Nagyon szép, szerető családunk van, csak nehéz összehozni a találkozást. De ez, hogy anyukám most itt marad, igazán boldoggá tesz engem. Azt tervezzük, 3-5  évet itt tölt velem, aztán meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok Dél-Amerikában. Hiszen nem csak Venezuelában van baj… Anya nem akarja feladni az otthoni életét se, mert van egy háza, autója és hát már elmúlt ötven, de ki tudja mi lesz.
• Lehet, hogy közösen fogtok nyitni egy éttermet?
• Anya istenien főz, ezerszer jobban, mint én, de bármilyen sok is 10 millió forint, abból nem tudunk éttermet csinálni. Rengeteg ötletem van, meglátjuk, merre tovább. Az biztos, hogy a gasztronómia az életem része marad, nem is akarnám, hogy elvesszen az a sok tudás, amit a versenyben kaptam, amit Sárközi Ákos átadott nekem. Egy vlogot biztosan szeretnék csinálni, ami Dél-Amerikáról szólna, de nem csak gasztronómiával foglalkozna. A többi még nagyon képlékeny.
• Melyik konyhát szereted jobban a magyart, vagy a venezuelait?
• Főzni a magyart. Ez biztosan azért is van, mert itt kezdtem bele - de azért belecsempészek egy kis dél-amerikai aromát is. Enni? Anya főztjét mindenképpen! Imádom az arepát, ami egy fehér kukoricalisztből készült, pita szerű dolog és ezerféleképpen lehet tölteni. Mi ezt esszük reggelire, ebédre, vacsorára, az utcán, mindig, mindenhol. De az én nagy kedvencem az ázsiai konyha. Amikor Hong Kongban jártam a barátnőmmel, egészen elvarázsolt, milyen egyszerűen főznek, mégis milyen ízgazdagon. Na és az is, hogy bármit megoldanak egy kis szójaszósszal!

• Gyönyörű a barátnőd és ahogy láttam Instán, elhalmozod a szerelmeddel. Ilyen romantikus vagy? Az a latin szerető, akiről a nők álmodoznak?

Jade nagyon fontos nekem. Ő életem szerelme, nem szégyellem kimutatni, mit érzek iránta.

• Volt egy vadabb korszakom, amikor nem voltam ilyen kedves a lányokkal, ezt szégyellem is, de Jade akkor jött az életembe, amikor már lenyugodtam. Egyébként érdekes, hogy mi nem egy egyetemre jártunk, nem is buliban találkoztunk véletlenül, hanem a barátaink gondolták, hogy mennyire összeillenénk – és igazuk lett. Jade svájci és orvosként végzett, nagyon okos, nagyon szép és nagyon  büszke vagyok rá. Novemberben lesz négy éve, hogy együtt vagyunk, és igazán szeretjük egymást.

Imádják egymást Fotó: saját

• Milyen nyelven beszéltek?
• Bár ő francia területről származik, részben Hong Kongban nőtt fel, ezért az angol vált anyanyelvévé, így mi angolul beszélünk. De én tudok franciául is, ezért, ha a családjánál vagyunk, franciára váltunk.
• Hol tervezitek az életeteket?
• Én itt, de Jade menne másfelé is. Ezen olykor vitatkozunk, de majd kialakul.
• Nahát! Veled lehet veszekedni?!
• Azért latin vagyok…! Meg különben is veszekedni kell néha, kellenek az energiák! És bevallom, elég komplikált személyiségem van. Olykor könnyű velem, máskor nem. Én azt gondolom, az évek során jó elegye lettem annak, amit hoztam magammal genetikusan, és annak, amit ebben az országban kaptam, amivé formált az ittlétem. Balanszban vagyok. Latin-magyar balanszban.