A VII. században Buddhista szerzetesek vitték az akkor még chiang-nak (ejtsd: jang) nevezett miszót Japánba, ahol évszázadokon át tökéletesitették és változatosabbá tették. Ez a különleges étel végül is a makrobiotikus étrend elterjedésével került át Európába. Növekvő népszerűségét nemcsak változatos felhasználhatóságának, hanem gyógyító ételként ismert hatásának is köszönheti.
Nagyon ízletes, egészséges, magas protein tartalmú miszó erjesztéssel készült massza. Leggyakrabban szójababból vagy gabonából (pl. árpából, rizsből), tengeri sóból, forrásvízből és koji (Aspergilius Oryzae) kultúrából készül. Állaga a mogyoróvajéhoz hasonló. Színe a sötét rozsdabarnától a napos világossárgáig változhat, íze pedig követi ezeket a variációkat. A sötétebb árnyalatúak a hús nélküli, de kiadós levesekbe vagy szószokba illenek, a világosabbak salátára vagy kenyérre valók, míg a természetesen édesebbek zöldségtorták, desszertek és pudingok készítéséhez alkalmazhatók.
Az erjesztési folyamat néhány hónaptól néhány évig terjedhet. A makrobiotikus étrendben legalább 12-18 hónaptól 24 hónapig, természetes körülmények között, cédrus hordókban érlelt bió miszót használjuk. Mint minden ételnél, itt is igen fontos a vásárlásnál a címke ellenőrzése, mert gyorsított eljárással, adalékanyagokkal és tartósítószerekkel készült furcsaságok is viselik most már a miszó nevet!
Az igazi miszó élő és életet adó étel. A koji segítségével olyan enzimek jönnek létre az erjesztés alatt, amelyek segítik többek között a vegetáriánus diétában oly gyakran hiányzó protein, amino savak és B 12 kialakulását. Ezek napi 2-3 evőkanál miszóval szervezetünkbe jutva pótolhatják az állati fehérjét, csökkenthetik a sóigényt, helyettesíthetik az állati zsiradékot és lúgossá tehetik szervezetünket.
Dr. Morishita Kenichiro vezetésével a kutatók már 1972-ben kimutatták, hogy a tradicionális miszóban dipicolinic sav található, amely tisztítja a szervezetet a sugárzáskor kapott nehézfémektől, pl. radioaktív stronciumtól. Sugárkezelést kapó vagy sugárveszélyes munkahelyen dolgozó japánok többek között miszóval tisztítják szervezetüket ezektől a káros anyagoktól.
Itt szeretnénk ajánlani egy, a reggeli kávét helyettesítő Aveline Kushitól származó miszó leves receptet, amelynek kitartó, stabil energiát adó hatását már a szamurájok is tisztelték és azóta is a megbecsült ételek közé tartozik. Tokióban éppúgy, mint New York-ban vagy Londonban.
Hogyha személyesen szeretné látni és megtanulni a miszó leves és más fiatalító és gyógyító hatású étel elkészítését, vagy komoly elméleti és gyakorlati tudást szerezni, erre lehetősége van az Első Magyar Makrobiotika Intézetnél, mely intenzív képzéseiről oklevelet is ad.
MISZÓ LEVES (egy változata) 4-6 személyre
1 db 5 cm hosszú wakame (tengeri fű)
1 fej félbevágott, majd vékonyra felszeletelt vöröshagyma (félhold alakúra szeletelt)
1 db oválisan vékonyra felszeletelt sárgarépa
5-6 rózsányi karfiol
4 db shiitake gomba
1 liter tiszta víz
4 evőkanál miszó
2 evőkanál apróra vágott petrezselyem vagy mogyoróhagyma
- A leöblített és hideg vízben 2-5 percig áztatott wakamét vágja 1-1/2 cm-es darabokra.
- Tegye a feldarabolt wakamét és a felszeletelt zöldségeket egy fazékba.
- Adja hozzá a vizet.
- Hozza forrásba, majd a lángot alacsonyra téve gyengéden főzze amíg a zöldségek megpuhulnak.
- A levesből kivett néhány kanál vízzel higitsa fel a miszót, adja hozzá a leveshez és azt 2-3 percig forrás nélkül, gyengéden főzze. A miszó élő étel és a forralástól ezek az élő enzimek elveszhetnek.
- Petrezselyemmel vagy mogyoróhagymával tálaljuk.
- Melegen vagy szobahőmérsékleten egyaránt finom.
forrás: http://www.makrobio.hu/
