Igazából teljesen mindegy, hogy melyik legendát hisszük igaznak a fánk megszületését illetően. Hogy Krapfenné, a megözvegyült bécsi pékné előtt hajtunk fejet, aki bár megkésett a kenyérsütéssel, mégis egyesek szerint a fánk születését neki köszönhetjük, midőn a türelmetlenkedő kuncsaftok miatt mérgében egy darab kenyértésztát a földhöz akart csapni. Mindannyiunk szerencséjére azonban a darabka tészta hogy, hogy nem a sparhelten éppen melegedő zsiradékba pottyant. Ott legott megsült és fánk lett belőle. Más verzió szerint Krapfen úr még javában élt, amikor az asszony hókon akarta vágni azzal a bizonyos darab tésztával, a tészta azonban ugye a már előbb is említett zsírba pottyant. Szól fánkkal kapcsolatos történet Marie Antoinette-ről is, aki egy mámoros farsangi éjszakán mohóságában felvásárolta egy mézeskalácsos teljes készletét, a receptet bevezettette az udvarban, így kezdődött a beignet diadalmenete. De hogy ne maradjunk meg ilyen közeli időben s helyeken, megemlítjük, hogy a fánkhoz hasonló sült finomságot már II. Ramszesz egyiptomi fáraó sírrajzain is találtak. Van ugyan némi vita az értelmezők között, hogy az fánk-e vagy mézeskalács, ez a vita biztosan nem fogja befolyásolni Ramszesz renoméját.
A fánk hegyen innen és túl
Szinte minden nemzetnek megvan a maga fánk verziója. Nekünk, magyaroknak kettő is akad, a szalagos farsangi és a csöröge. Mindkettő zseniális. A franciák beignet-t esznek, a spanyolok churrost sütnek, az amerikaiak donutként rajonganak érte, Indiában a gulab jamun hódít, a lengyeleknél paczki néven fut, az olaszoknál zeppola dívik, az arabok zalabiát készítenek. Ők a tésztába alig tesznek cukrot, az édességről szirup formájában gondoskodnak, amiben a fánkot megfürdetik. Elmaradhatatlan része a Hanukának, az olaj ünnepének is. Szóval fánkot eszik az egész világ, ki lyukasat, ki szögleteset, ki mázasat, ki cukrosat. És ez így van jól. Mert a fánkhoz nem kellenek drága alapanyagok, cifra kiegészítők, csak türelem és némi gyakorlat.
A szalag titka
A szalag titka a fedő, ilyen egyszerűen. Bár a fedőig vezető út nehézségekkel van kikövezve, de ezek egyike sem legyőzhetetlen akadály. Ha fánkot sütünk, áldozzuk rá az időt, és az meg fogja hálálni a törődést. Legyen minden alapanyag, amivel dolgozunk, legalább szobahőmérsékletű. A lisztet akár meg is langyosíthatjuk sütőben vagy mikróban felhasználás előtt. Várjuk ki, míg az élesztő a tejben szép habosra fut, ne türelmetlenkedjünk! A kelesztést langyos helyen végezzük, a tészta semmiképp se fázzon meg! A jó fánk sütésének egyik sarkalatos pontja az olaj hőfoka, amiben sütjük a fánkot. Nagyjából 160 fokos legyen, amikor beletesszük a tésztát, azonnal kezdjen el a zsiradék gyöngyözni, a tészta ne ázzon benne, hanem süljön. Az első oldalát mindenképpen fedő alatt süssük, a másikat már lehet fedő nélkül. Így fog kialakulni a fánk derekát lágyan átölelő, hívogatóan fehér szalag. Vigyázzunk a kezünkre, amikor levesszük a fedőt, mert a fedőn lecsapódó pára visszacsöpögve a forró olajba égési sérülést okozhat. No és persze... vigyázzunk a vonalainkra is, a fánk ugyanis nagyon jó, de nem diétás étel.
