Diószegi Ádám az ország egyik legismertebb jógaoktatója, személyes óráira alig lehet beférni, online óráin pedig több százan jógáztak együtt a lezárások idején. Tény, hogy gyönyörűen kivitelezi az ászanákat, de sikerének titka nemcsak ebben rejlik. Érdekli a jógafilozófia, mély tudásra tett szert ebben a témában, amit a mai ember nyelvén, érthetően ad tovább. Bemutatkozó beszélgetésünkből kiderül, hogyan él és mit gondol az életről egy 21. századi jógi.
85 ezren követnek a Facebookon, ezzel a követőtáborral a vezető magyar influencerek csapatába is bevennének. Influencernek tartod magad, akinek a véleményére kíváncsiak az emberek?
Egyáltalán nem tartom magam influencernek. Nekem soha nem volt célom ennyi rajongót magamköré gyűjteni. Amikor még csak egy jógastúdióban oktattam, sokan jártak az óráimra. Azt láttam, hogy ezek az emberek csak egy nagyon picike szeletét látják a jógának és a személyiségemnek. Szerettem volna megmutatni, hogy a jógaoktató is ember és hogy a jóga mélyebb, filozófiai oldala az élet minden területén használható bölcseleti és életszemléleti rendszer. Az emberek többsége a mozgás miatt jön be az órámra, de ettől függetlenül igyekszem egy-két félmondattal, ráutalással tisztázni, hogy a jóga sokkal több mint egy mozgásforma. A jóga filozófiai oldala azért különleges, mert nem egyfajta licenszen alapszik, nem arról szól, hogy el kell hinni egy koncepciót, hanem arról, hogy az ember a tapasztaláson keresztül jut el a saját felismeréseihez. Az internet egy nagyszerű lehetőség arra, hogy ezeket a gondolatokat sok emberhez eljuttassam. Szerettem volna azt is megmutatni, hogyan építem be a jóga elveit a mindennapjaimba. Amikor elkezdtem posztolni, arra gondoltam, hogy a legjobb esetben pár száz ember fog majd bekövetni, főként azok, akik hozzám járnak jógázni. Aztán havi ezer fővel kezdett el nőni a Facebook oldal követőtábora s ez a tendencia a mai napig megmaradt.
Szerinted mi ennek az oka? Olyan sok jó jógaoktatónak van közösségi oldala, nekik miért nincs ilyen sok követőjük?
Nekem az ügy a fontos és nem a személyem. Ádám csak egy eszköz, amit arra lehet használni, hogy a jóga lényegi tanítását minél több emberhez eljuttassam. Valószínű, mint eszköz, szerencsés egyensúlya vagyok a szakmaiságnak és annak, hogy a mai ember nyelvén kommunikálok. Mindig is érdekelt a jógafilozófia, elmélyedtem benne, és talán az a kulcs, hogy ezt érthetően el tudom magyarázni. Alapelvem, hogy egy jó tanítónak a bonyolult dolgokról egyszerűen kell tudnia beszélni. Annak ellenére, hogy a jóga az életem, a földön járok, és úgy tűnik, hogy ehhez sokan tudnak kapcsolódni. A másik ok pedig maga a jóga hatékonysága. A jóga egy olyan módszer, ami tényleg működik, az emberek ezt hamar megtapasztalják. Különböző céllal jönnek az órákra, egy jógaóra nagyon komplex élményt nyújt, mindenki megtalálja benne azt, amit keres. Egyszerre mozgásterápia, sport, stresszoldás, egy nézőpont a világgal kapcsolatban, ami személyes tapasztaláson alapszik és nemcsak egy filozófia, amit nehéz átültetni a gyakorlatba.
Mennyire érzed a felelősségét ennek a véleményformáló szerepnek?
A jógának fontos tanítása, hogy az ászanákban akkor tudod megtapasztalni a póz lényegét, ha megvan benned az egyensúly, a megragadás és az elengedés élménye. Az emberi élet romantikája, hogy sokfajta tanítással lehet találkozni, sokfajta igazságot lehet képviselni, aki ezek között meg tudja találni a harmóniát, a boldogságot is megtalálja az életben. Nem kell túl komolyan venni ezt a véleményformáló szerepet, az sem jó, ha az ember belegörcsöl abba, hogy hányan figyelik és ez mekkora felelősséggel jár, de az sem, ha nem veszi elég komolyan a feladatát. Ha az ember biztos önmagában és az ügyben, amit képvisel, nem számít mások véleménye. Hál Istennek nagyon kevés alkalommal kapok kritikát, ahhoz képest, hogy mennyi ember követ. Egy-két negatív hozzászólás jön, amelyeket végiggondolok, de legtöbbször látható, hogy ezeket a kommentelő saját problémái szülték, vagy az illető, aki írta nem értette meg, amire mutatni akartam. Nem a külvilág alapján határozom meg, hogy ki vagyok, hanem az alapján, amit belül érzek.
Követsz valakit a közösségi oldalakon a nemzetközi jógaoktatók közül? Van példaképed, akiktől tanulsz, akit a mesterednek gondolsz?
Igen. Az egyik a Dylan Werner, ő nagyon ismert jógaoktató. A másik a David Regelin. Voltam már nála Barcelonában workshopon, az online anyagait szoktam nézegetni. Azt gondolom, akkor tud valaki hiteles tanító lenni, ha tanítvány is marad. Ha az ember úgy érzi, tudja a végső igazságot, az egy halott igazsággá válik. Ahhoz, hogy élő igazság legyen, folyamatosan fejleszteni kell. Ha az ember mások igazságát meghallgatja és a saját igazságába beleolvasztja, az egy színesebb, gazdagabb igazsággá válik. Én a jóga világában egy picikét törvényen kívüli vagyok, nem nagyon kapcsolódom semelyik jógatradícióhoz sem. Az a tapasztalatom, hogy a jógatradíciók néha a hagyomány mögé bújnak, nem fejlődnek a korral, egy elmaradott hagyományt követnek. Az ászanákat sem fejlesztik tovább úgy, ahogy a mai modern ember anatómiája megkövetelné. Az anatómia azóta rengeteget fejlődött, szerintem nem helyes az, ha egy jógarendszer nem halad a korral, és helyette azt mondja azért csinálunk valamit így mert ez a hagyomány. Különféle jógaiskolák módszereiből, eszközeiből merítek a mai napig.
Gondolom, gyerekként eszedbe sem jutott, hogy jógaoktató lesz belőled. Volt a környezetedben bárki is, aki jógázott?
Abszolút nem. Nem igazán lehet tudni, hogy nálam a jóga iránti érdeklődés honnan jött. Ha a jógát egy önismereti útnak tekintjük, aminek a végső célja a meditatív tudat megvalósítása, akkor ennek elérése nagyon gyorsan, 5-6 évesen a célom lett. Akkor kezdtem el keresni, ki vagyok én valójában. Központi kérdése volt ez a gyerekkoromnak. Egy vasárnapi ebédnél ettem a húslevest és egyszerre nyilvánvalóvá vált, hogy érzem a testem működését, de ezt a tudatosság látja. Igazából tudattermészetű valami vagyok, egyfajta figyelem, ami látja a kéz mozgását, ahogy berakja a szájba az ételt, érzékeli a test működését, de nem azonos vele. A test csak hozzá tartozik. Ez az élmény örökre meghatározóvá vált. Rájöttem, hogy amit meg tudok figyelni, az nem lehetek én, és ezen az egyszerű logika mentén haladva kerestem azt, ami nem megfigyelhető – később találkoztam újra ezzel a gondolatmenettel Gangával, az advaita védánta tanítóval való találkozáskor.
Gyerekként két -három órát csöndben ültem a kertben, belefelé figyelve kerestem, mi az, ami nem megfigyelhető. Szép lassan eltűntek a gondolatok, csak a létezés érzése, maga a figyelem maradt meg. Fantasztikus belső béke, a megérkezettség érzése lett úrrá rajtam, ami semmihez sem hasonlítható élménnyel töltött fel.
Szerettem visszatérni ehhez az állapothoz, gyakran ültem a kertben és vártam, amíg ez az élmény megérkezik és egyre intenzívebbé válik. Nem beszéltem erről senkinek sem, tudtam, hogy felesleges lenne. Amikor 21 évesen találkoztam a jógával, rájöttem, általa eljuthatok újra ehhez az élményhez és a jóga egy eszköz lehet számomra, hogy másoknak is át tudjam adni ezt a felébredést.
21 éves korodig, amíg találkoztál a jógával sok minden történt már veled. Túl voltál néhány dolgon.
A gyerekkori élmény meghatározta az érdeklődési körömet, hiába volt az életemnek egy racionális oldala, például az, hogy a Miskolci Egyetemre gépészmérnök karra járok, mindez nem nagyon izgatott. Logikus lépésnek tűnt az egyetem ahhoz, hogy legyen majd egy normális állásom, de mellette mindig a spirituális tanítások érdekeltek. Minden könyvet beszereztem ezzel kapcsolatban, tanfolyamokra, előadásokra, beavatásokra jártam, de egy pontom mindegyikkel az volt a bajom, hogy olyan elképzeléseket adtak át, amiket el kell hinni és nem személyesen megtapasztalni. A vallások többsége is ilyen, nem ad igazából tapasztalati utat ahhoz, hogy az ember találkozzon Istennel, hanem van egy közvetítő, egy kész világkép, Istenkép, halálkép, túlvilágkép. Sokféle elképzelést hallottam a túlvilágról, a reinkarnációról, a csakrákról, démonokról, angyalokról, de mindig azt éreztem, én a lényegről szeretnék hallani. A jóga és a védák tanítása volt az, ami egyértelműen a legtisztább választ adta a kéréseimre.
Mennyire élsz jógi életet? A 21. században, ahol annyi felszínes dolog tereli el a figyelmünket, hogyan lehet megőrizni a belső tudatosságot és átültetni ezt a hétköznapi életbe? Kell-e egyáltalán egy jógaoktatónak jógi életet élnie?
Van egy mondás, ami nagyon passzol ide: a megvilágosodás törekvés által nem érhető el, mindazonáltal, aki nem törekszik rá, sosem éri el. Törekedni nem kell erre az állapotra, mert végső soron ez az állapot te magad vagy. Mindig is a tiszta, azonosulásoktól és korlátoktól mentes tudatosság voltál, maximum az illúziót lehet eltávolítani ezzel kapcsolatban. Addig fontos a törekvés, amíg ez nem válik nyilvánvalóvá számodra. A jógában a gyakorlás nagyon fontos, ez nálam is megvan. De senki ne gondolja azt, hogy egy szentéletű ember vagyok, nem véletlen, hogy az Instagramon a nevem: hedonista jógi. A hedonista és a jógi, olyan, mintha két ellentétes fogalom lenne, de szerintem itt is az egyensúly megtalálás a lényeg. Ha szentéletű valaki lennék, valószínű halálra unnám az életemet, ha pedig hedonista lennék, azt érezném, nem teremtettem értéket az életemben. A kettő között igyekszem megtalálni az egyensúlyt, legyenek olyan történések az életemben, amelyek önző módon engem tesznek boldoggá és olyanok is, amelyek önzetlenül másoknak boldogságot adnak. A kettő végső soron egyébként is ugyanaz, nincs kint és bent, nincs te és én, csak Az van, amit nevezhetünk Istennek, vagy Brahmannak. Mindenki életében eljön a pont, amikor rájön arra, hogy mást boldoggá tenni sokkal nagyobb öröm, mint saját magunkat. De ez csak akkor lehetséges, ha valaki már saját magát boldoggá tette, másképp csak egy szereppé válik. A spirituális boldogság akkor jön el, amikor az egyén megérti, hogy saját boldogságának gátló tényezője nem más, mint a saját egoja. Döntés kérdése, hogy az ember boldog-e, vagy sem. Mindenkinek van egy énképe, istenképe és van egy boldogságképe is. A lézetésből fakadó boldogsághoz mindig vissza lehet térni, ha az ember egyszer már megtapasztalta.
Elkezdtél jógázni, aztán jógaoktató lett belőled, később közösségépítő. Jógaoktató képzéseket szervezel, van egy napfényes, két emeletes jógastúdiód Budapesten, a Duna-parton. Ez már egy igazi vállalkozás. A pénz, az anyagi valóság mennyire játszik fontos szerepet az életedben? A materiális javak és a jógához való viszonyod hogyan tud együttműködni?
Volt egy időszaka az életemnek, amikor minden a spirituális cselekvésekről szól, aztán egy másik, amiben a materiális cselekvés volt a középpontban. Az emberi elme illúziója, hogy mindig van jó és rossz, helyes és helytelen, van megvilágosodás és nem megvilágosodás, vagyis két pólus létezik. Ma már arra törekszem, hogy mindent be tudjak emelni a spirituális minőségbe, ne legyen két kategória. Számomra az ügy a fontos, hogy a jógát minél tisztább formában, minél több emberhez el tudjam juttatni. A növekedéssel együtt járt, hogy egyéni vállalkozóvá kellett válnom, a jógastúdió nyitásához kft-t kellett alapítanom, az oktatóképzéshez felnőttképzési intézményi titulust kellett megszereznünk, de ezek mind mellékhatások voltak. Tudom ez ugyanolyan furán hangzik, mint amikor egy szép ember azt mondja, hogy a szépség nem számít, vagy egy gazdag ember azt mondja, a pénz nem számít. Ha azt mondom, soha nem volt célom ez az egész, lehet, hogy falsul hangozhat. De, aki ismer engem, tudja, hogy soha nem volt célom, hogy ennyi ember kövessen, vagy hogy jógastúdióm legyen, fix bevétellel. Ezek csak következményei annak, hogy jógát akartam oktatni, abból lett valamennyi pénzem, abból még több jógát csináltam, abból még több pénzem lett, amit visszaforgattam. A mai napig ezt csinálom. Ha az ember életében a pénz céllá válik, elveszíti a fókuszt önmagáról. A lelki szabadság mindig hoz magával valamifajta anyagi szabadságot. Ha holnapra elveszítenék mindent, nem érdekelne, mert nem kötődöm ehhez az egészhez.
Mit üzennél valakinek, aki éppen hezitál azon, hogy elkezdjen-e jógázni, vagy sem. Mivel tudod meggyőzni őt, hogy belevágjon a gyakorlásba?
Ha az ember már jó ideje tanít, rájön arra, hogy minden igaz és annak az ellenkezője is. Nagyon nehezen mondok ki határozott igazságokat, mert tudom, hogy abszolút tekintetben nem léteznek. Emberek vannak és helyzetek. Ettől függetlenül azt tudom mondani, hogy a jóga egy komplex rendszer, ami holisztikusan egységben értelmezi az emberi lényt, ezért sokféleképpen tud pozitívan hatni az emberi életre, fejlődésre. Ha valakinek a testének helyes, funkcionális fejlesztése a célja, vagy éppen a stresszoldás, vagy az elméjének a jobb megértése, vagy ha meg szeretne megismerni egy olyan tanítást, ami tényleg közelebb visz a valósághoz, és nemcsak egy koncepciót ad, ehhez mind a legjobb út a jóga. Ahogy a jógások mondják: „Gyakorolj, utána minden jön magától."
Ezt is olvasd el, ha érdekel a jóga!
