A szablya egy ívelt pengéjű szúró-vágó fegyver, az egyik oldalán végig éllel rendelkezik, a másik oldalon viszont csak az utolsó egyharmad van kiélezve, ezt úgy hívják, hogy fok-él. A csuklót keresztvasalat, az ujjakat kosár védte. Őseink egy teljesen speciális harcmodort alakítottak ki vele – sorolja a fegyver jellemzőit Balogh Imre, a Magyar Szablyavívó Iskola vezetője.
Mit tudunk a szablya történetéről?
A szablya már a népvándorlás korában elterjedt fegyver volt a magyarság körében. Ívelt formája miatt a penge éle kisebb felületen érte a célt, de könnyebben behatolt az ellenfél testébe. Előnye volt, hogy a lovas a ló leggyorsabb mozgása közben is képes volt a szablyát különböző irányokba forgatni, vágtában suhintás szerűen tudott vele az ellenfélre sújtani.
A középkori Magyarországon, az egész testet védő páncélzat elterjedésével a szúró mozdulatra alkalmasabb kardok jutottak nagyobb szerephez, hiszen meg kellett találni a rést a páncél elemei között. Aztán az Oszmán Birodalom előretörésével, a török uralom alatt a szablya ismét fontos szerephez jutott. Számtalan művészeti alkotás – hősi ének, vers, festmény tanúskodik arról, hogy bajvívó hőseink milyen nagy mesterei voltak a szablyának. A krónikákban több helyütt lehet olvasni Thury György végvári vitézről, aki lovagi tornák hőse volt. Távoli udvarokból érkeztek a kihívók, vesztükre. Thury több száz párviadalból és csatából került ki győztesen, egyik fegyverét a Nemzeti Múzeum őrzi – meséli Balogh Imre.
Hogyan alakult ki a szablyavívás mai technikája?
A törökkori írásos emlékek nem voltak elegendők ahhoz, hogy sportként élesszük fel a bajvívást. Ezért mi a XIX. századi párbaj időszak fennmaradt dokumentumaiból indultunk ki. Addigra már ez a műfaj a harcmezőről beszorult a vívóiskolák falai közé. A klasszikus szablyavívás szabályai szerint oktatunk. Ennek a sportágnak legendás alakja volt Borsody László. Ő a 19-20. század fordulójának magyar királyi vívómestere volt. Pályafutása alatt 18 olimpiai és világbajnokot, 15 Európa-bajnokot, és 103 magyar bajnokot segített a győzelemhez. Az egész világ vívósportja áhítattal ejti ki a nevét, itthon mégis szinte elfelejtették. Az iskolánkban azon is dolgozunk, hogy munkássága ne merüljön feledésbe.
Milyen előképzettség szükséges, hogy valaki szablyavívást tanulhasson?
Bárki csatlakozhat hozzánk. Az alapoktól kezdünk. Először fakarddal, hogy megerősödjön a csukló. Aztán következik a megfelelő technika elsajátítása. Minden megyeszékhelyen van már egy-egy tagiskolánk, de a Felvidéken, Erdélyben, Lengyelországban, Litvániában, Lettországban, sőt még Londonban is van csoportunk.
Mint minden harcművészet, a szablyavívás is elsősorban fegyelemre tanít. Fejleszti a koncentráló képességet, hiszen a másodperc törtrésze alatt kell döntéseket hozni. Régen a harcos élete múlt ezen. Ez a sport az agyat is edzi. Az a tapasztalat, hogy növendékeink a gyakorlás során nemcsak a sportban lesznek eredményesebbek, hanem az élet más területein, például a tanulásban is. Fontos az összpontosítás, az önkontroll. Elég csak megnézni, hogy aki fegyvert fog a kezében, az nem áll hanyagul!
Hiszünk abban, hogy a szablyavívás egy olyan magyar érték, ami az egész történelmünket és az egész kultúránkat képviseli a mai napig. Nem hagyhatjuk veszni. Ezért is választottuk az iskola jelmondatának báró Wesselényi Miklós gondolatát.
Egy nemzetnek sem lenne illőbb és szükségesebb a kardját jól forgatni tudni mint a magyarnak, mert ami és amilye van, azt ennek köszönheti.
A szablyavívás 2020-ban a Hungarikumok sorába került. Elismertségéért tovább dolgozunk. Jó esélyünk van arra, hogy rövidesen az UNESCO szellemi kulturális örökségei között tartsák számon.
Ezt is olvasd el:
