A globális élelmiszeripar egyik legnagyobb kihívása, hogy megfelelő mennyiségben és minőségben állítson elő ételt, miközben a fejlett világban egyre nagyobb problémát jelent az élelmiszer-pazarlás.
Oravecz Márton, a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal (NÉBIH) elnöke egy kiállításon elmondta, hogy a felmérések szerint a kenyérféléknek 24, a készételeknek 18, a tejtermékeknek pedig a 17 százalékát dobjuk ki. Zsigó Róbert, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkára még tavaly év végén közölte, hogy az uniós becslések alapján Magyarországon 1,8 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezik évente, ezeknek több, mint 20 százaléka, mintegy 400 000 tonna a háztartásokban. Egy magyar kutatás szerint személyenként évente majd 46 kilogramm feleslegesé vált élelmiszert dobunk a szemétbe, ennek visszaszorításával 100 milliárd forint értékű gazdasági kár és jelentős mértékű környezetterhelés lenne megelőzhető. A NÉBIH – kampányának segítségével – 2020-ig 8-10 százalékkal szeretné csökkenteni a háztartások élelmiszer-pazarlását.
Mi állhat az élelmiszer-pazarlás hátterében?
Manapság a fejlett országokban az élelmiszerek széles skálája folyamatosan rendelkezésre áll – évszaktól, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. Az étkezési szokások és a tárolás módjai is átalakultak. Míg régebben a paprikát télire újságpapírba csomagolva, pincében tároltuk, a répaféléket pedig homokkal fedve tudtuk télire elvermelni, ma hosszú távon mélyhűtőben, kis- és közepes távon pedig hűtőszekrényben tárolunk kamra, pince helyett. A nagyobb mennyiségű zöldség, krumpli a meleg lakásban hamar tönkremegy, és gyakran a kukába kerül.
Ugyanígy a húsfogyasztás is átalakult. A múltban a kistermetű állatokat (baromfi, nyúl, hal) általában azonnal elfogyasztották, a sertés, birka, kecske, marha gyorsan romló belsőségei is rögtön az asztalra kerültek, a húsokat pedig feldolgozták (füstölés, abálás, sózás, konfitálás). Manapság szinte korlátlan mennyiségben hozzá lehet férni a legváltozatosabb húsokhoz, ám azokat kizárólag a hűtőben, mélyhűtőben tároljuk.
A hűtőszekrény mikroklímája, mikrobiológiai miliője meghatározza a tárolás időtartamát!
Főzési szokásaink terén is nagy változások történtek. A hagyományos, zsírdús főzés kiszorult napjaink konyhájából. A zsír fajsúlya kisebb a víznél, így az étel tetejére felúszva és ott megfelelően vastag, természetes védőréteget képezve elzárja az élelmiszert külvilágtól, a romlást okozó ágensektől (mikrobák, bacilusok, penészgombák, oxigén).
A leírtaknak köszönhetően falun a múltban ritkán maradt meg olyan étel, amit utána ki kellett volna dobni. Ha mégis, azt moslékként hasznosították, vagy komposztálták.
Mit tehet azonban egy átlagos kertvárosi/városi lakos annak érdekében, hogy csökkenteni tudja az ételhulladék mennyiségét?
Íme, néhány ötlet a pazarlás elkerülésére:
Tudatos vásárlás mérjük fel, mekkora mennyiséget tudunk tárolni a romlás veszélye nélkül.
Fertőtlenítés: rendszeresen takarítsuk és fertőtlenítsük a hűtőt és a mélyhűtőt, hogy a káros mikrobákat minél távolabb tartsuk.
Vezessünk listát! A mélyhűtőládák esetén a láda alján könnyen elbújhat a lefagyasztott élelmiszer. Érdemes listát vezetni, hogy mit, mikor hova helyeztünk el benne, hogy még lejárat előtt el lehessen fogyasztani.
Ételsorok megtervezése: érdemes megtervezni előre az ételsorokat, és az alapján bevásárolni. Sokkal gazdaságosabban lehet feldolgozni egy nagyobb darab húst, csak jól meg kell tervezni a belőle készítendő ételeket. Ilyen például a pörköltalap, amelyből a következőket lehet elkészíteni:
- a feléből pörköltet nokedlival (krumplival, tésztával)
- a másik feléből egyrészt gulyás levest (mellé palacsinta), másrészt hortobágyi húsos palacsintát (felhasználva a maradék palacsintatésztát).
Komposztálás: kertvárosi környezetben sok helyen lehetőség nyílik komposztálásra. A nyers zöldséghulladékok mellett a levágott fű, apróbb gallyak és ősszel a levelek is belekerülhetnek. A komposztálással visszaadjuk a talajnak azokat az ásványi anyagokat, amelyeket a növények növekedésükhöz előzőleg „kivettek” belőle, így megőrizve kertünk ásványianyag-egyensúlyát.
Mi határozza meg az ízt? A nagyüzemi növénytermesztés és állattenyésztés nem valósulhat meg vegyszerek nélkül. Műtrágyák, peszticidek, hormonok, antibiotikumok sora növeli a termény, a hús mennyiségét, és ezzel a szervezetünkbe jutó káros anyagok arányát is. A túlzott növekedés kizsákmányolja a földet. Mindemellett az egy adott helyen megtermelt növény akár a világ egy egészen más táján is befejezheti a pályafutását. Így viszi el a befektetett tápanyagot a termőhelyről, felborítva az adott hely ökoszisztémáját. Mert nemcsak az élő szervezetek közössége az, ami jellemző egy adott tájra, hanem az ott található ásványi anyagok is. Ezért más egy hazai földből, illetve a spanyol honból, vagy például Lengyelországból származó paradicsom íze. Ugyanezért lesz egységes íze (ízetlensége?) az üvegházi, vízkultúrában nevelt zöldségeknek is.
Daráljuk le a száraz kenyeret! Az egyik leggyakoribb ételhulladék a kenyér- és péksüteményfélék. Könnyen bepenészedhetnek, ilyenkor már sajnos nincs mit tenni. Viszont a megfelelően kiszárított kenyérfélét le lehet darálni, reszelni és kitűnő házi morzsa lesz belőle.
Szikkadt zsemlyéből melegszendvics! Sokan a szikkadt kenyeret már nem fogyasztják, pedig bundáskenyérnek, melegszendvicsnek még kitűnően felhasználhatók. Kiváló pirítós készíthető belőlük, és még az az előnyük is megvan, hogy kevesebb energiával lehet pirítani, mivel kevesebb vizet tartalmaznak.
Fagyasszuk le a babot! Sokszor gond, hogy a szárazhüvelyesek (bab, borsó, lencse) bezsizsikesednek. Ezt elkerülendő érdemes azokat lefagyasztani néhány napra. Amennyiben „fertőzött” volt, a zsizsik elpusztul és nem tud kifejlődni, nem teszi tönkre a babot, lencsét, ezért nem kell kidobni.
Gyors lehűtés: dunszthatás. Kész ételek esetén törekedjünk a gyors lehűtésre, hogy minél előbb hűtőszekrénybe kerüljön. Érdemes jól záródó tetejű edényben főzni, mert a főzés közben a mikrobák elpusztulnak, és ha nem nyitjuk fel a tetejét, az étel lehűlése után kevésbé tudnak behatolni. Úgy viselkedik az edény, mint befőzésnél a dunsztos üveg. A hűléskor a bent lévő levegő összehúzódik, enyhe vákuum keletkezik, és rögzíti a fedőt. Ez a vákuumos záródás biztosítja a csíramentességet. Ezzel valamennyire a fent leírt magas zsírtartalmat is ki tudjuk váltani.
Az élelmiszerek vizsgálatával kapcsolatban itt találhatsz további tájékoztatást.
(Forrás: SzOL/SZG)
