Jól hallhatóan és természetesen bökte ki, amikor a szülei foglalkozása felől érdeklődtem:- Apa foglalkozása, munkanélküli.
Aztán az osztály helyzetelemzését tovább folytatva, egyre több kéz lendült a magasba. Volt olyan család, ahol az apa vagy az anya, de olyan is, ahol mindkettő munkanélküli volt. Illetve még most is az...
Emlékszem, hogy kb.15- 17 évvel ezelőtt még az osztálynaplóban "böngészgettünk", vajon melyik apuka festő-mázoló, esetleg asztalos, - és rögtön "megleptük" egy kis osztálymunkával. De előfordult, hogy a farsangi, vagy iskola báli "önkéntes" felajánlásokhoz szúrtuk ki, ki mit tudna begyűjteni a munkahelyről, - jótékony céllal.
Ma már az osztálynaplókban nincs is "rovata" a munkahelynek, egyrészt személyiségjogokat sért, másrész manapság nincs is sok értelme. A legtöbb úgyis üresen maradna...
Amikor én jártam általánosba, a fő bűnünk az volt, hogy apa "maszek" kisiparosként kereste hajnaltól késő estig a család kenyerét. Ő volt ám a kapitalista annak idején! Nem is volt egyszerű bejutnom a főiskolára...
Emlékszem, hogyan lengettem középiskolásként a színes kendőket, jól begyakorolt koreográfiával május elsején, a munka ünnepén! És volt tömeg, mert voltak dolgozók, akik sör-virsli hangulatban még felvonulhattak...
Vajon most kik vonulnának? Az aluliskolázott szakmanélküliek, a megszűnt gyárak, üzemek szakmunkásai, az állástalan pedagógusok, a 2-3 diplomával és mindenféle tanúsítvánnyal túlképzettek? Színes kis csapat lenne...
Szerencsés ember, akinek ma munkája van. És kiszolgáltatott is...Mert helyébe tucatjával lépnek, ha "nem viselkedik jól", vagy éppen betegeskedik...
De sok királyfi és királylány veszi nagy bátorsággal nyakába a nagyvilágot, és mint a mesében elindul világgá, szerencsét próbálni. Többnyire fiatalok, és fiatal családosok. Sokan vannak...És néha még az "öreg" király is útra kényszerül.
Ezért nem is csodálkozom a "neveletlen" gyerekeken sem, akik ily módon csonka családban nőnek fel.
Nincs "normális" családmodell és jövőkép előttük...
Amikor 7.osztályban megkérdeztem a tanulókat, hogy milyen iskolába készülnek, milyen foglalkozást választanak, megdöbbentő válaszokat kaptam. Az "értelmiségi" gyerek fanyalogva közölte, hogy bár továbbtanulni készül, fogalma sincs mi lesz belőle, hiszen az apját is 27 év után építették le a gimnáziumból...
A vállalkozó gyerek apja nyomdokaiba lépne, ha az addig nem megy tönkre.
A munkanélkülié pedig továbbra is úgy "akar élni",( hiszen mi mást lát) , mint az apja...segélyből, no meg alkalmi "szerencséből"!
Vajon van-e gyerekeinknek jövőképük?
És azt is megfigyelte, hogy ki a példaképük...?
