Ez a város egy távoli bolygó
Sanghaji beszélgetés egy világpolgárral
Holch Gábor 2002 óta él Kínában, vezetési tanácsadó és coach, a sanghaji magyar közösség egyik törzstagja. Munkáját tucatnyi európai és ázsiai ország között ingázva végzi, útközben pedig ír. Angol és magyar nyelvű könyvei, cikkei a kelet-nyugati kapcsolatokról szólnak, hol szakemberek, hol szórakozni vágyó olvasók számára. Baisanszki Zsanett Sanghajban találkozott vele.
Mit jelent számodra világpolgárnak lenni?
Amikor valaki megtanul egy-két idegen nyelvet, kinyílik a világ, és amit Magyarországról tud vagy hall, azt új kontextusba helyezi. Az én életem úgy alakult, hogy kiskoromban az édesapám munkája miatt a Közel-Keletre költözött a családom, ott töltöttem néhány évet. Amikor visszatértünk Magyarországra, az otthonom is új volt számomra, és egyfajta kulturális relativizmus alakult ki bennem. Vannak gyökereim otthon, de máshogy látom a helyi dolgokat, mint az, aki születése óta csak ott élt. Számomra ezt jelenti a világpolgárság. Van olyan, akinek apja, anyja más országból jött, különböző helyeken nőtt fel, sok nyelvet beszél, vagy beleszeret egy másik kultúrába. Az ilyen emberek árnyaltabban látják a világot.
A Közel-Keletre költözés még nem a te döntésed volt. Utána viszont tanultál Bécsben, dolgoztál Bosznia-Hercegovinában, már jó ideje Kína a bázisod, miközben rengeteget utazol a munkád miatt. Miért választottad ezt az életet?
Ha valaki szeret főzni, sok mindent kipróbál, például az indiai ételeket, vagy azt mondja, most kipróbálom a lecsót, valahogy máshogy. Számomra ez éppen ilyen. Miért mennék mindig ugyanazokra a helyekre, miért élném ugyanazokat a hétköznapokat? Nekem ez tulajdonképpen egy hobbi. Nem könnyű dolog egyébként. Nehéz volt például párt találnom, mert kifejezetten olyan emberrel akartam együtt élni, aki nem kap szívrohamot akkor, ha azt mondom, éljünk most valahol máshol. Ez folyamatos választás. A nejemmel szerettünk volna kétlaki életet élni Európa és Ázsia között, de aztán bejött a koronavírus. Most nem lehet jönni-menni, kicsit jobban be is rendezkedtünk Kínában.
Beutaztad az egész világot, bárhol élhetnél. Miért pont Kínát választottad?
Gyerekkoromtól kezdve vonzottak az ázsiai dolgok. A filmekben a szamurájok, a távol-keleti írás. Még nem is tudtam írásjeleket írni, de úgy csináltam, mintha tudnék, firkáltam. Kamaszkoromban nagyon tetszettek az ázsiai lányok, de nálunk nagyon kevesen voltak. Aztán elkezdtem filozófiát és nyelveket tanulni, diplomatatanonc lettem, és egyre egyértelműbbé vált, hogy Ázsiában szeretnék kikötni.
Hozzászólás zárolva.