Radványi Dorottya a rekorder műsorvezető – „Állandóan az egyensúlyokat keresem”
Radványi Dorottya műsorvezető, szerkesztő negyven éve vezet különböző televíziós és rádióműsorokat. A Magyar Rádió Ifjúsági osztályán kezdett el dolgozni még a 70-es években, majd bemondóként lett országosan ismert. Négy évtized alatt sem veszített semmit a kíváncsiságából, a vitalitásából. Túl a 60-on persze nemcsak a munkáról, de a maximalizmusról, a csöndekről, a természetről, a zenéről és a terveiről is beszélgettünk.
Radványi Dorottya két műsor felvétele között tud ma is időt szakítani a találkozónkra. Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne látnánk őt a képernyőn, vagy legalábbis ne hallanánk a hangját a rádióban. 40 éve műsorvezető, ami ebben a szakmában, legalábbis a nők között, rekordnak számít.
„Amikor kerek évszámaim vannak, azt mindig nagyon nehezen élem meg. Tavaly voltam 60 éves. Idén februárban megszületett az unokám. Januárban pedig elindult az Almárium című tévéműsor és én lettem az egyik műsorvezetője. Ami azért ütött szíven, mert a műsor az idősebb korosztálynak szól és én rádöbbentem, hogy hát, igen, én már egy ilyen korú nő vagyok. De igazából én annyira pozitív és életigenlő vagyok, hogy egy fél napig ez egy kicsit megrendített, hogy benne vagyok már ebben a korban, de aztán tovább sodortak az élet apró örömei”.- mondja Dóri.
Őszintén csodálkozom ezen. Én kevés olyan kiegyensúlyozott, harmonikus emberrel találkoztam, mint te!
Ugyan nem vagyok egy nagy horoszkóp párti, de az tény, hogy mérleg vagyok. Állandóan az egyensúlyokat keresem. Bármilyen megpróbáltatás ért az életben, azonnal kerestem az ellenkező oldalon a derűt, az örömöt. Nagy jelentőséget tulajdonítok a pillanatoknak, amiket megélek: amikor vezetek és látom a felhőket, vagy észreveszek az erdőben néhány szép levelet, vagy apró gombákat, csipkebogyót, hogy most csak az őszről beszéljek. Nagyon fontos, hogy sok-sok ilyen apró örömöt bezsebeljek egy nap. Ezekből az apró mozaikokból tudom egyensúlyban tartani azt, ami esetleg nehéz, vagy rosszabb. Én pontosan tudom, hogy nem lehet csak fönt lenni az életben. Mindig van lefelé vezető út is, és aztán onnan föl kell emelkedni.
A pályádon, a munkádban is rengeteg változáson mentél keresztül az elmúlt négy évtizedben. Ezt hogy kezelted? Mindenben találtál örömöt?
Én minden feladatot komolyan veszek. Rossz tulajdonságom a türelmetlenség, néha a kapkodás. De a pontosság az szent dolog. Senkit nem akarok föltartani, és pontosan tudom, hogy a munkámat hogyan kell végezni. Maximalista vagyok, egy szöveg megírásakor sem tűrök magamtól mondjuk odavetett mondatokat. A pályám kezdetén egyszerre voltam rádióriporter, tévés műsorvezető és bemondó. Most is több feladatom van. Az Almárium és a Hogy volt műsorokat vezetem a Duna csatornán, a Súgólyuk című műsort a Kossuth rádióban. Rengeteg téma, rengeteg vendég. Mindenre készülök, utána olvasok. Nyilván nem lehet mindegyikkel azonosulni, de mindig találok egy pontot, egy személyt, egy mondatot, egy zenét, amit szeretek, ami örömmel tölt el.
Hozzászólás zárolva.