Ha valamilyen végtelen balszerencse okán mégis belenyúlunk egy viperafészekbe, akkor is a hazai egészségügy maradéktalanul gyógyítani tudja a mérgezést. A marások azonban többnyire nem balszerencséből fakadnak, hanem emberi felelőtlenségből. Sokan úgy gondolják, hogy majd ők megmutatják, hogyan kell egy ilyen állatot megfogni, és mások előtt hencegnek vakmerőségükkel. Van azonban egy igen egyszerű szabály, amit ha betartunk, senkinek sem esik bántódása: ha viperával találkozunk, három lépés távolságra kerüljük ki, és hagyjuk, hogy menjen a dolgára!

Nőstény keresztes vipera Belső-Somogyból, a fekete pigmentek alatt feldereng a cikk-cakk-mintázat is, Kép: MME

A keresztes viperát itthon és Európa más részein is elsősorban az élőhelyeinek eltűnése veszélyezteti. A növényzetet átalakítjuk, a kaszálókat beszántjuk. A baj a bajban, hogy sok helyen az egykori virágos, bokros erdőszegélyeket olyan özönnövények lepik el, és teszik élhetetlenné a keresztes viperák számára, mint az aranyvessző, a selyemkóró vagy az akác. Mindezt tetézi a klímaváltozás, amelynek a viperáinkra gyakorolt pontos hatását még nem ismerjük, de a szakirodalom már tele van figyelmeztető eredménnyel a klímaváltozás hüllőkre gyakorolt hatásáról. Az MME KHVSZ vezetésével ma zajlik a keresztes vipera hazai állományainak monitorozása.

Tipikus színezetű hím keresztes vipera a lengyelországi Beszkidekből, mintázatuk az első tavaszi vedlést követően a legélénkebb, Kép: MME

Az adatok még nem engednek meg messze menő következtetéseket, de az észlelések száma bizonyos populációkban csökkent az elmúlt évtizedekben. Az elkövetkezendő években szükség lesz ezeken a helyeken kidolgozni olyan erdőművelési gyakorlatokat, amelyek segíthetik a viperákat. Mert ha valaki közelebbről megismeri őket, hamar rájön, hogy az élővilág legizgalmasabb állatai közé tartoznak, nagyon fontos ökológiai szerepet töltenek be, és ráadásul még szépek is.

A keresztes vipera Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

(Forrás: Babocsay Gergely, MME KHVSZ)

Erdei fülesbagoly, Kép: pixabay

Helló! Biztosan láttatok már, főleg azok, akik nemcsak az orruk után mennek, hanem néha-néha felnéznek a fákra – főleg a parkok környékén. Én ugyanis szeretlek titeket, és néha szívesen töltöm időmet a városokban. Ismerj meg, én vagyok az erdei fülesbagoly! Rám szavaztatok a legtöbben! Én lettem az Év Madara idén!!!