A család, a barátok és különösen a szakemberek részéről kiemelten fontos a negatív kifejezésektől való tartózkodás. Azok ugyanis befolyásolhatják a beteg állapotát, közérzetét és nem utolsó sorban mindazokat a képességeket, amelyek elengedhetetlenek a betegséggel való együttéléshez.
A megbélyegzés bántja a betegségben szenvedőket, bizalmatlanná teheti és elbátortalaníthatja a családot, ami miatt akár el is maradhat a szükséges segítségkérés.
Habár hagyományosan a nők azok, akik gyakrabban kerülnek támogatói szerepbe, mikor egy hozzátartozójuk segítségre szorul, ma már egyre több férfi is elvállalja ezt a feladatot. Sokan a feleségükről gondoskodnak, míg mások az édesanyjukat, testvérüket vagy más szerettüket segítik az Alzheimer-kórral vagy más demenciával együtt élve. Mindez azt is jelenti, hogy egyes férfiaknak egészen új, számukra ismeretlen kihívásokkal kell szembenézniük.
- Ismerje meg a tényeket! Ossza meg demenciával kapcsolatos ismereteit másokkal, elsősorban a családdal és a barátokkal. Különösen akkor fontos ez, amikor téves információkkal találkozik. A beszélgetések eloszlatják a tévhiteket és elősegítik a helyzet megértését.
- Ne hagyatkozzon általánosításokra! A demencia egy fokozatosan súlyosbodó állapot, és nem minden embert érint egyformán. A diagnózis nem jelenti azt, hogy a betegnek fel kellene hagyni megszokott napi életritmusával, vagy azonnal fel kellene adnia munkáját.
- Körültekintően fogalmazzon! Használ-e Ön olyan kifejezéseket mint például „ ez se százas”, „elmentek otthonról” stb.? Még burkolt utalásokat se tegyen a betegségre. Az alpári viccelődéshez hasonlóan a demenciával való viccelődés sem tolerálható.
A demenciával élők otthoni ápolásával kapcsolatos akadályok rengeteg frusztrációt, szorongást és magányt okoznak az érintetteknek. Ezen felül még a kérdésről való nyílt beszédet is lehetetlenné teszik – adta hírül az ír Alzheimer Társaság közleménye.
- A demenciában szenvedő betegeket kezeljük tisztelettel, és ne sértsük meg őket emberi méltóságukban! Képességeik minden bizonnyal változni fognak a kór előrehaladtával. Tudatosítsuk magunkban, hogy a betegség minden stádiumában ugyanazzal az emberrel állunk szemben, csak változtak a képességei és a szükségletei. Adjuk meg a tiszteletet embertársunknak, bármilyen állapotban is van. Találjunk alkalmat arra, hogy megdicsérhessük, segítsük őt abban, hogy minél többet lehessen családja körében, és minél többet megtapasztalhasson az őt körülvevő világból.
- Barátként viselkedjen! A demenciában szenvedő betegek nem akarják elveszíteni barátaikat, és nem akarják feladni a számukra fontos és örömteli tevékenységeket. Legyen támogató, törekedjen a folyamatos kapcsolattartásra és a kétirányú kommunikációra. A társas kapcsolatok lassítják a betegség előrehaladását, illetve a folyamatos törődés azt az üzenetet közvetíti az érintett felé, hogy ő fontos.
- Hallassa a hangját! Ne üljön fel azoknak a sztereotípiáknak, amelyek erősítik a betegséggel kapcsolatos megbélyegzést és a betegséggel kapcsolatos mítoszokat. Amennyiben alkalom nyílik rá, éljen a közlés, a kommunikáció lehetőségével. A médiának erős a befolyása cselekedeteinkre és gondolatainkra, legyen szó helyi vagy országos médiáról.
A demenciában szenvedő betegnek szüksége van a befogadó, megértő és baráti közösségre!