Sokan nem tudják, de a Brazíliából származó ananász a vendéglátás ősi jelképe, amely több száz éve a luxust, a vendégszeretetet és az extravaganciát testesíti meg. Emellett a piña nemcsak az ananászt jelenti spanyolul, de az agavé nyövény szívét is így hívják, amelyből két másik fontos alkohol, a mezcal és a tequila is készül.
A vendéglátás, mint jelkép születését pedig egy kedves legenda övezi: a Karib-térségből hazatért hajóskapitányok állítólag egy ananászt tűztek otthon a kapujukra, ezzel is jelezve, hogy ismét szeretettel várják barátaikat, hogy egy terített asztal mellett elmeséljék nekik az élményeiket.
Európában (majd a portugál hajósoknak köszönhetően egészen Indiáig, Ázsiáig jutva) Kolumbusz hazatérése után terjedt el – pontosabban lett ismert. A kereslet és a kínálat ugyanis még évszázadokon át, egészen az üvegházak 19. századi megjelenéséig nem közelítette meg egymást. A drága és egzotikus gyümölcs így a gazdagság és a végtelen megbecsülés jelképe lett, az egyik legnagyobb ajándékként tekintettek rá a diplomáciai találkozókon.
A karibi térség őslakosai persze már több száz éve fogyasztották ezt a vitaminbombát, de náluk is kiemelt szerepet kapott, az ananász formája a kézművesek között is népszerű volt. És hogy hogyan született meg belőle az egyik leghíresebb koktél? Nos, ahogy az ananászt övező történetekből ezt már sejthetjük is, erre sincs egy helyes válasz, ám egy közös pont mindegyikben van: Puerto Rico. Az ország 1978 óta a büszkélkedhet azzal, hogy ez a hivatalos itala.
A legtöbb forrás szerint vagy Ramón „Monchito” Marrero Núñez, vagy Ricardo García bártender készítette az első italt 1945 nyarán a San Juan-i Hilton Caribbean Hotel Beachcomber bárjában, de az is lehetséges, hogy Ramón Portas volt a feltaláló 1963-ban, a szintén San Juan-i Barrachina étteremben. A negyedik teória mindegyiküket megelőzi, e szerint ugyanis egy kalóz, Roberto Cofresí volt az ital szülőatyja az 1800-as években. Szintén közös pont, hogy mindannyian egy kókuszos ital direkt, vagy véletlen átalakításából inspirálódtak, amin még nagyobbat segített az 1948-ban piacra dobott Coco López kókuszkrém.
A Piña Colada amúgy talán a szintén ananászos Hawaii pizzához hasonlóan alulértékelt jelenség (talán ez az ananász mainstream átka a XXI. században), amit azonban minőségi alapanyagokból, vagy akár egy kis csavarral igenis finom és izgalmas itallá lehet varázsolni. A jelenleg érvényes hivatalos alaprecept szerint fehér rumból, kókusztejből és ananászléből készül blenderben.
Mi a PIÑA bárban viszont egy egészen extrém formátumban készítjük; ananásszal infuzionált rum alapon kókusszal és sült ananásszal – mindezt fekete színben, röviden és határozottan tálalva, a tetején tojásfehérje habbal, szárított hibiszkusszal, vagy szezonálisan céklaporral.
A karantén vége után várunk titeket is szeretettel a Madách téren, hogy teljesen feje tetejére állítsuk a Piña Coladáról alkotott elképzeléseiteket!
