2003-bak kezdett igazán foglalkozni a borászattal, és 2012-től számítja a komoly borászat indulását, de már akkor ismert volt a külföldi piacokon. A marketing nem erőssége. Például már jó kis nemzetközi sikerrel büszkélkedhetett Júdás és Barabás elnevezésű boraival. Imádták az előkelő éttermek, a külföldi piacokon azonnal elkelt, kivéve Lengyelországot. Ott sem a minőség ellen emeltek kifogást. Csak a Júdás név változtatásához ragaszkodtak…
A Saár 2016-os olaszrizling derítetlen, kristály tiszta bor. Egy fárasztó, keveréses eljárással készül. Nagyon kellemes!
A többszörösét tudná eladni csak Norvégiában és az Egyesült Államokban a Ravatalnak. A 2016-os olaszrizling készítésekor egy új metódust próbáltak ki apukájával. Az érlelődő must tetejéről leszedték az egyébként természetesen képződő „gázpaplant”. Erre képződött rajta egy hártya. Viszont annyira sokszor kóstolgatták, hogy a végén egyszerűen bűn rossznak tartották, nem is foglalkoztak vele. Onnantól ez a réteg tökéletesen záródott, és egyszerűen valami csoda készült. Isteni lett, amikor az édesapa megszagolta, megkóstolta, elsőként a krizantém illata jutott eszébe, és csak annyit mondott: ravatal. A bor viszont éppen akkor született, és úgy tűnik halhatatlan! (Mellesleg Koreában a krizantém a szerelem virága!)
40 éves tőkéről származik a virágos illatú, 2016-os irsai. A borász szerint ez a felejthető tétel nála, bár tavasszal, nyáron sokan kedvelik a bulikban. Szerinte nem véletlen, hogy a Michelin-csillagos éttermekben nem tartanak irsait...
Teljesen más világ a 2013-as olaszrizling, a Cibike. Míg az összes többi száraz, ez egy félédes bor. Nagy feladat volt számra, mert ez egy teljesen más életérzést, egy új hozzáállást követel. Mádi barátaitól tanult, mert a Tokaji borvidéken tudnak legtöbbet erről a „műfajról”. Tavaly kezdték palackozni. Én biztosan egy elegáns vacsora desszertjéhez, egy jó kis vasárnap délutáni sütizéshez ajánlanám.
Akarva, akaratlanul Petői: Az Apostolának sorai jutottok eszembe:
„A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs, szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amig megérik?...
Bár az ősz már itt toporog az ajtóban, a rozét nem engedjük a nyárral elfeledni. Reneszánszát éli a rozé – nemcsak nálunk, az egész világon. A mátrai Nagygombos klímája kiegyenlítettebb az ország déli vidékeihez képest, és ezért pompás, zamatos szőlő terem a rozéhoz. Takács-Barta Anna borász mindig a természetességre törekszik, és hiszi, ha a rozét nem siettetjük, meghálálja – már az első kortynál.