Bevallom, s vállalom: dohányzom. Sőt: kávét is rendszeresen fogyasztok. Mellesleg orvosi rendelvényre, alacsony vérnyomásom miatt, még mindig jobb, mint a rendszeres gyógyszerszedés. Tovább megyek: rajongok a finom borokért. De nem vagyok szenvedélyes rabja egyiknek sem. Jó közérzetemhez, kialakult életvitelemhez hozzátartozik, hogy reggel, a gyümölcslé és a joghurtos müzli után a kávé (tejjel és cukorral), s hozzá az első cigaretta "ébreszt fel" igazán, és indítja be az agyamat, kreativitásomat, írom össze a tennivalóimat, s ekkor támadnak a legjobb ötleteim is. Lehet, rítus, megszokás. Ám ha nem így indul a napom - s e rituáléból a legfontosabb, hogy miközben iszom a kávét, és szívom a cigit, nyugodtan végig gondoljam teendőimet - akkor sokkal szétszórtabb, dekoncentráltabb vagyok. Ugyanez a helyzet az ebéd utáni kávéval, s hozzá a cigarettával. Napközben, ha olyan helyen vagyok, ahol nem lehet dohányozni, kibírom akár órákig is. Tekintettel vagyok a nem dohányzókra.
Emellett ínyenc is vagyok. Megadom a módját az étkezésnek, s ehhez általában elengedhetetlen számomra egy-egy pohár finom bor. Egy többfogásos ínyenc menü végén pedig akár egy pohárka grappa, emésztésserkentőként. Sőt este, ha fáradtan hazaérek, a nap lecsengése, s a későbbi nyugodt alvás záloga, hogy kezemben egy pohár finom fehérborral, vagy roséval, esetleg egy könnyű vörös borral leülök a fotelba, vagy nyáron a teraszra, és végig gondolom a napot. Mit intéztem el, mit nem, mik a tennivalók másnapra. Üldögélek, relaxálok, s élvezettel kortyolgatom a bort. Vagy nyáron, a város katlanából hazatérve milyen jól tud esni egy pohár jó hideg sör!
S azt hiszem, hogy itt a határ: ameddig élvezet, ameddig a kiegyensúlyozott életmód része a kávé, az alkohol és hozzá a cigaretta, addig ne tekintsük káros szenvedélynek. Nem kell végletesen ítélkezni. Szép nyelv a magyar: ezért hívják ezeket a termékeket élvezeti cikkeknek. Orvosokkal sem akarok vitatkozni. Biztos van negatív hatása az egészségi állapotra. De azt lehet ellensúlyozni mással, például egészséges táplálkozással, azon belül is több gyümölccsel, zöldséggel. Különben is hiszek abban, hogy ami jól esik, az nem lehet annyira káros. Sokkal károsabb - szintén orvos mondta - az a stressz, feszültség, amit például a cigaretta erőszakos elhagyása okozhat.
A határt nem lehet a mérték alapján exakt módon meghatározni. Nem lehet azt mondani, hogy egy pohár bor még nem káros, kettő már igen. Hat szál cigi még elmegy, több már nem. Azt hiszem - s erre sajnos rengeteg példát látni - a határ ott van, amikor nem élvezetből, hanem a problémák elleni menekülésre, az abból adódó feszültség elködösítésére használják a dohányzást, vagy az alkoholt. Így lesz valaki láncdohányos, vagy alkoholista. Mert csak időleges a feszültség oldódása, s újra és újra kívánja azt a mámort, amit a cigaretta, vagy az alkohol ad. A mértéktelen kávéfogyasztással pedig a fizikai és szellemi fáradságot szintén csak ideig-óráig lehet elűzni.
Amikor valaki elindul ezen az úton, nem biztos, hogy meg tud állni. Ha már elindult, az azt jelzi, nem elég erős, hogy egyedül oldja meg problémáit. Nem elég lefogni a kezét, amikor a következő cigaretta, vagy pohár ital után nyúl, meg is kell fogni a kezét, és segíteni. Ha undorodva elfordulunk tőle, csak tovább taszítjuk a lejtőn. A környezet - család, barátok - felelőssége is, hogy valaki átlépi-e a határt, vagy megmarad az élvezetek szintjén.
