Ha nem tudod, hogy mire vágysz, ha mindenkinek meg akarsz felelni, mindenhez jó arcot akarsz vágni, ha nem mersz farkasszemet nézni igazi vágyaiddal.

Ha nem mered megkockáztatni, hogy őrültnek, bolondnak, eszementnek, hülyének, idiótának tűnj a szerelmedért, az álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Ha nem rohansz fejjel a falnak, ha nem érted el már fájdalmaid középpontját, ha nem nyitottak meg az élet csalódásai, kudarcai, bukásai, vesztett csatái, keservei, ha nem zsugorodtál még össze és nem zárkóztál be a félelemtől.

Ha még nem fogadtad el a fájdalmaidat és a fájdalmaim, anélkül, hogy elrejteni vagy mindenképp megváltoztatni akartad volna.

Ha még nem örültél önmagadnak, és nekem, ha még nem láttad be magadtól: az életet a barátságok teszik teljessé.

Ha még nem éltél meg legalább egy percet, bájjal, alázattal, és hálával.

Ha nem tudsz táncolni az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél másokat: legyenek óvatosak, reálisak, és emlékezzenek emberi mivoltuk korlátjaira.

Ha nem mersz másoknak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Elviselni a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.

Ha nem vagy hűséges és megbízható.

Ha nem látod a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik.

Ha nem tudod Isten jelenlétéből meríteni életed.

Ha nem tudsz kudarcaiddal és kudarcaimmal együtt élni, és mégis azt kiáltani: IGEN!

Ha nem számíthatok rád, hogy velem állsz a tűz közepében, ha csak meghátrálsz.

Ha nem tudod, mi adhat neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.

Ha nem tudsz egyedül lenni önmagaddal, és ha nem vagy képes szeretni azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé állítottál.

???

Forrás:ismeretlen szerző gondolataiból