Egyszerűen és őszintén válaszoljunk a kérdéseikre. Mondhatjuk például, hogy a nagymamának olyan betegsége van, ami miatt feledékeny, és nehezebben jegyez meg új dolgokat.
Támogassuk őket az érzéseikben, és segítsünk nekik megérteni, hogy a szomorúság és harag normálisak ebben az élethelyzetben.
Vigasztaljuk meg őket. Fontos hangsúlyoznunk, hogy senki nem hibás azért, hogy a nagymama beteg lett – a kisgyerekek ugyanis hajlamosak azt hinni, ők a felelősek a negatív eseményekért.
Beszélgessük az érzéseikről és aggodalmaikról. Vannak, akik nem igazán beszélnek arról, mi zajlik bennük, de a viselkedésük megváltozik - erre utalhatnak az óvodai-iskolai vagy otthoni nehézségek. Az óvodai-iskolai pszichológus vagy pedagógiai szakszolgálat ezekben az esetekben segíthet megbirkózni a nehéz helyzettel.
A serdülőknek különösen problémás lehet szembesülni a változásokkal, lehetséges, hogy nem akarnak az Alzheimer-kórral élő rokon közelében lenni vagy vele mutatkozni. Ilyenkor ne erőltessük a gyakori interakciót, attól csak rosszabb lesz a kapcsolat.
Adjunk olyan információkat a gyerekek kezébe az Alzheimer-kórról, ami életkoruknak megfelelő és érzelmileg elbírható.
Ha idős hozzátartozók, barátok, eset kollégák vannak a környezetünkben, érdemes odafigyelni arra, hogy a bekövetkező változások vajon a normál öregedés jellemzői, esetleg azon túlmutató problémáról van-e szó. Cikkünk a demencia jeleinek felismerésében segít.
Fontos: a gyerekek tisztában legyenek azzal, hogy a betegség ellenére is sok időt lehet együtt tölteni a demenciával élő családtaggal. Általában azt, hogy miképp is vagyunk jól együtt, ez a felnőtt feladata megmutatni.
A gyerekeknek és az Alzheimerrel vagy más demenciával élő hozzátartozónak is jótékony a tartalmasan eltöltött közös tevékenység. Az egyszerű kézműveskedés, a zenélés és az éneklés a fényképek nézegetése, valamint a mesék és történetek felolvasása mind hasznosak lehetnek.
Ha a gyerekek egy háztartásban élnek az Alzheimeres beteggel, akkor kiemelten fontos, hogy ne várjuk el, hogy vigyázzanak rá vagy gondoskodjanak róla. Arra is fordítsunk kellő figyelmet, hogy a gyerekeknek meglegyen a maguk saját ideje, amikor egyéni érdeklődési körükkel és szükségleteikkel foglalkozhatnak. Járjanak össze a barátaikkal, vegyenek részt különórákon, és legyen idejük a tanulásra is. Sok gyerek úgy érezheti, hogy minden figyelmet és törődést az Alzheimer-kórral élő családtag kap, ezért szenteljünk fontos időt arra is, hogy csak a gyerekekkel legyük, és nekik szenteljünk magunkat azokon az alkalmakon.
Mindig legyünk őszinték az érzéseinkkel kapcsolatban, ám annyit mondjunk, és úgy fogalmazzunk, ami az adott gyerek életkorának és sajátosságainak megfelelő, és elbírható.
Végül azt is figyelembe kell vennünk, hogy lesznek olyan időszakok amikor elfáradunk vagy az élet olyan körülményeket állít elénk, amik különös kihívást jelentenek. Időről időre szervezzük meg, hogy az Alzheimer-kórral vagy más demenciával élő szerettünk gondoskodását átmenetileg valaki más vegye át, hogy a gyerekekkel együtt feltöltődhessünk, és kikapcsolódhassunk.
(Forrás: National Institute of Aging , felejtek.hu)
