Mintha az egész település egy nagy piac lenne. Gusztusosan összerakott asztalok az utak mentén, káprázatos sárgák, zöldek, bordók kínálják magukat.
A ma mintegy 2900 lelket számláló nagyközség története Szent István halála után kezdődött a besenyők betelepedésével. Nevét földbirtokosától, Czeczéről kapta. A helyiek szerint arrafelé mindig dolgos emberek éltek, gazdálkodással foglalkoztak. Elsősorban - természetesen - paprikát és görögdinnyét termesztettek, de a mai árukínálatot nézve mással is sikeresen kísérleteznek. Amerre csak jártam a településen, mindenütt láttam tyúkokat csibékkel kapirgálni, a dúcokban galambok búgtak, a ketrecekben nyulak ropogtattak, hátul sertésólak álltak, és mindegyiknek volt lakója. Az odaérkező vendég biztosan nem marad éhen!
Van ott minden, ami szem-szájnak ingere. A bódító paprika-, illetve a semmivel össze nem hasonlítható illatú fokhagymafüzérek vezetik a sort, de hatalmas a sütő- és dísztökök választéka is. Még árvácskapalántát is adnak hozzá. Az utóbbi időben ugyanis nagy divat lett a tökbe ültetett kis virág. Nálam például a teraszasztalon tavaszig virágzik. A legtöbb standon savanyúságokat is lehet kapni - természetesen cecei paprikából. Az ínyencek már ekkor elolvadnak!
Ezzel persze nincs vége, mert kapható még alma, körte, szilva, mák, dió, méz, lekvárok, szörpök, - szóval már készülhetsz is az ünnepekre! A következő sorban gyönyörű fejtett szárazbabos zacskókat lehet látni. Én a kedvenc lóbabomat választottam. Sajnos ez a fehérjében és keményítőben igaz gazdag hüvelyes, szinte teljesen eltűnt a kiskertekből, pedig számos ínycsiklandó fogást készíthetsz belőle! Jó illik hozzá például a füstölt hús íze, illata.
Abban sincs hiány! Füstöltt csülkök, oldalasok, szalonnatáblák, kolbászok is csüngenek a paprikák és fokhagymák között. Szinte választani sem lehet a sok gyönyörűség közül.
A ma mintegy 2900 lelket számláló nagyközség története Szent István halála után kezdődött a besenyők betelepedésével. Nevét földbirtokosától, Czeczéről kapta.
A helyiek szerint arrafelé mindig dolgos emberek éltek, gazdálkodással foglalkoztak. Elsősorban - természetesen - paprikát és görögdinnyét termesztettek, de a mai árukínálatot nézve mással is sikeresen kísérleteznek. Amerre csak jártam a településen, mindenütt láttam tyúkokat csibékkel kapirgálni, a dúcokban galambok búgtak, a ketrecekben nyulak ropogtattak, hátul sertésólak álltak, és mindegyiknek volt lakója. Az odaérkező vendég biztosan nem marad éhen!
