Már gyanakszom, hogy rossz éttermet, vendéglőt választottam, ha kinyitom az étlapot/borlapot, s a borok mellett nincs feltüntve az évjárat. Végképp elmegy a kedvem, s felbosszant, ha ráadásul a felszolgáló évjárat megjelölése nélkül ajánlja a bort, s ha rákérdezek, akkor sem tudja.

Az évjáratoknak két szempontból is jelentőségük van.

Egyrészt a válasz nagyon egyszerű: a szőlő - és azáltal a bor - minőségét nagymértékben befolyásolja az időjárás, a napsütéses napok és az esős időszakok. Ráadásul ez még borvidékenként is más-más lehet, illetve más-más hatást gyakorolhat a szőlőre, és így a borra.

Így azután a borászok igyekeznek jóban lenni az égiekkel, s hol napsütésért, hol esőért imádkoznak. Ennek ellenére - mint tapasztaljuk - elég változékony az időjárás kis hazánkban, így azután nincs két egyforma évjárat. Az is előfordul, hogy míg az egyik borvidéken, például délen, Villányban jó évjáratot szüretelnek, addig az egri borvidéken nem olyan kiváló lesz a termés ugyanabban az évben. Hogy melyek a jó évjáratok, azt persze nem lehet (vagy legalábbis nehéz mindegyiket, legfeljebb kedvenc borvidékünkét) megjegyezni. Ám beszerezhetők, például a Magyar Borok Házában, olyan ügyes kis naptárak, amelyeken fel van tüntetve, hogy melyik borvidéken, melyeik évjárat milyen minőséget eredményezett, az elmúlt évtizedekben.

Az évjáratok fontosságának másik szempontja már izgalmasabb, és bonyolultabb is. Ez pedig, a borfajták és koruk összefüggése. Van, amelyik fajtánál egyértelműen meghatározható, van, amelyiknél én is csupán iránymutatást tudok adni, hiszen függ a technológiától is. De nézzük sorban:

1.) Fehér borok:

Miután ma már általában reduktív technológiával készülnek, ezért a tiszta, egyfajtájú borok frissen, 1-2 évesen a legzamatosabbak, illatosak, gyümölcsösek. Kivételt képez talán a tramini, mely érettebben, 2-3 vagy félédes, édes változatban akár több évesen a legszebb. A kettő, vagy több fajta házasításával készülő cuvée-knek azonban jó egy kis összeérés, így az ilyenek 2-3 éves korukban mutatják a legszebb formájukat. Több fehér borfajtát (elsősorban chardonnay-t, de olaszrizlinggel, sőt szürkebaráttal is találkoztam már) érlelnek új, barrique hordóban, így ezek sokszor 2-3 éves koruk előtt meg sem jelennek a piacon, s a hordós érlelés hatására még 4-5 éves korukban is csodálatosak. (sőt ha egy-egy szép fajtával találkozunk, nyugodtan eltehetjük még 1-2 évre.)

2.) Rosé borok:

Az igazán finom rosé üde, könnyű, természetesen szénsavas. Ezt a formáját csak új korában mutatja, azaz roséból mindig a legfrissebb évjáratot válasszuk.  A 2 éves rosék még őrzik gyümölcsösségüket, ám az üdítő jelleg elérése érdekében nyugodtan "spricceljük meg" egy kis szódával, szénsavas ásványvízzel. Ennél idősebb rosé borral lehet kísérletezni, de ne csodálkozzanak, ha csalódnak.

3.) Vörös borok:

E borok vonatkozásában a legnehezebb szabályokat felállítani, ezért csupán néhány iránymutatást szeretnék adni.

A vörös borok többsége általában többéves korában kezd el a csúcson lenni, s azután akár 8-10 évig is képes őrizni a csúcsminőséget.

Már Magyarországon is megjelennek november közepe táján az új borok, köztük vörös borok, ám ezek különleges technológiával készülnek, s valóban frissen, fiatalon a legfinomabbak. Sőt, ezeket általában nem is érdemes eltenni, hanem egy-két hónapon belül elfogyasztani.

Egy két olyan fajta van, amelyik fiatalon már igazán élvezetes bort tud adni: a kékoportó, azaz ma már portuguiser, a kadarka, és egyes borvidékeken a kékfrankos.

A francia fajtáknak (cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, pinot noir a legismertebbek) kell a hosszabb érlelés mind hordóban, mind a palackban, így ezek legalább 3-4 éves korukban kezdenek élvezhetővé válni. Ha ráadásul barrique érlelésűek, akkor még idősebben, 4-5 évesen mutatnak igazán szép formát.

A cuvée-k vonatkozásában végképp nehéz a döntés. Készítenek a borászok ugyanis könnyedebb összetételűeket, melyek már 3-4 éves korukban élvezhetőek, de általában 5-6 évesen kezdenek a csúcsra jutni.

Sok borász rákényszerül sajnos, hogy mielőbb piacra dobja borait, ez azonban ne tévessze meg Önöket. Egy bor nem attól jó, hogy milyen szép "lesz", hanem, hogy milyen élvezetes a fogyasztáskor.  Így ha tehetik a fentieknél fiatalabb évjáratú borokat érleljék még tovább saját "pincéjükben" Ez lehet akár a mai modern tároló a teremgarázsban, akár a régi házakban az éléskamra. A lényeg, hogy viszonylag egyenletesen hűvös 10-16 fok legyen benne, és ne legyen nagyon száraz a helyiség. S mindig fektetve tároljuk a bort!

Az újvilági borok éppen ezzel "tarolnak", mert a reduktív technológiával, "zárt rendszerben" gyorsan palackba kerülő borok fantasztikusan élvezetesek. Ám azonnal fogyasztandók. Elrakni nem szabad, többéveset vásárolni belőlük meg pláne nem, mert a kibontás után, ahogy levegőt kap, rögtön szétesik a bor.