Széll Tamásról a magyarok majd negyede hallott már. Akik havonta legalább egyszer étterembe járnak, ez az arány 33%, a 30-59 éves fővárosiak csoportján belül 36%. A második legismertebb séf Sárközi Ákos 13%-os említéssel. A séfek ismertsége egyébként általában véve alacsony, és tudatosan viszonylag kevesen veszik számításba a séf személyét, amikor éttermet választanak. Még Széll Tamással kapcsolatban is igaz, hogy az ő ismertsége sem elsősorban az étteremnek köszönhető (52% nem tudta étteremhez kötni). Esete ugyanakkor jól példázza, tudatos brandépítéssel ez változtatható, és ezzel együtt a séfhez köthető éttermek ismertsége is növelhető.
Ennek egy másik formája, amikor a tulajdonos, vagy éppen a Michelin minősítés miatt kap nagyobb visszhangot egy hely. Ezt tapasztalható például a Nobu, vagy a Borkonyha esetében. Ma még az éttermek ismertebbek, mint a séfek, viszont ha egy séf hírnevét jól felépítik, az hozzá tud járulni az étterem sikeréhez.
− A kutatásból azt láttuk, hogy kell a tradíció: sokszor nagy a szakadék az éttermek elképzelése és a valós igények között. A fogyasztók még nem feltétlenül tartanak ott, hogy nyitottak legyenek a nemzetközi és modern konyha iránt. Első lépésben azzal lehetne megfogni őket, hogy mi mindent lehet a hazai, ismert ételekből kihozni – értékeli az eredményeket Herczeg Zoltán, a Dinig Guide felelős kiadója.
− Az is biztos, hogy ahhoz, hogy valakinek igénye legyen fine dining étterembe járni, önmagában nem elég, hogy valakinek van pénze, diplomás és fővárosi. Ennek társulnia kell egy nyitott, kísérletező attitűddel. Ez a nyitott réteg még nincs ott nagy arányban a fine dining éttermekben, ők inkább trendkövetők, akik a divatos helyeket látogatják. Érdemes az ő informálásukba energiát fektetni, illetve a gourmet helyeket felértékelni, „divatossá” tenni, mert akkor ők is megjelenhetnek, és akkor van rá esély, hogy topéttermeink nem lesznek ennyire az ide érkező turisták kiszolgáltatottjai, a hazai közönség is el tudja őket tartani − tette hozzá a szakember.
