Életem párja a céklákat alufóliába csomagolta, majd a sütőben addig hagyta őket, amíg meg nem puhultak. Ekkor kesztyűt húzott, meghámozta mindet - majd egy serpenyőben lepirította az összes céklakockát. Míg a céklák készültek, addig a batátákat is megpucolta, felkockázta, illetve néhány fehérhagymával is ugyanezt tette. Ezek a zöldségek is serpenyőbe kerültek, majd kellő sütés és fűszerezés után a köretek már el is készültek.
Én közben a májat kicsit megpucoltam, majd vékony szeletekre vágtam fel. A szeletkékből kb egyenlő vastagságú csíkokat vagdostam, amiket nagyon vékonyan megszórtam étkezési keményítővel. Néhány fej közepes méretű vöröshagymát megfosztottam a héjától, majd felkarikáztam őket, de nem törekedtem a túl vékonyka szeletekre. A hagymák is kaptak egy adag étkezési keményítőt, persze úgy, hogy igyekeztem minden egyes karikát átforgatni a keményítőben. Harmadik összetevőként húsos szalonnát szeleteltem és csíkoztam fel, amivel máris elkezdtem a sütési műveletsort.
A serpenyőben kevés olajon elősütöttem a szalonnákat, majd ugyanebben a zsiradékban megpirítottam szarvasmáj csíkokat is - amikhez még két gerezd fokhagymát is dobtam. Mivel korábban még sosem készítettem ezt a fajta májat, így az első darabokat rögtön kóstolgattam is - már csak azért is, hogy ne készítsem se túl, se alul a májat.
Az első darabok után már érződött, hogy alig kell hőkezelni a csíkokat, amint kap egy kis barna pörzsréteget, már fordítani is kell a húst - majd pár perc után már lehet is cserélni a csíkocskákat.
Amint a májak elkészültek, már csak a sózásuk és borsozásuk hiányzott, na meg a hagymakarikák sütésén volt a sor. Néhány perc elteltével már tálaltunk is - aztán pedig élveztük a közös munka eredményét. A két zöldség tényleg nagyon jól passzolt a szarvasmáj csíkokhoz, aminek az ízét pedig szintén kiemelte a sült hagymakarika íze és roppanóssága is.
