Fogcsikorgató hideg, óriási havazások

Ha a jövőre nézve nem is lehetnek tehát pontos jövendöléseink, a múlt nagy telei elég érdekes ténnyel szolgálnak. Tudta például, hogy a 16. század második felében Magyarországon is megszaporodtak az időjárási anomáliák? 1560-ban Istvánffy Miklós krónikája szerint olyan hideg volt, hogy a Tisza befagyott jegén egy egész hadsereg kelhetett át. A hideg a 18. századig is kitartott, 1754-55-ben olyan farkasordító hideg volt, hogy a malmok befagytak, a fák elfagytak és el is pusztultak.

1684-ben a házakban azt figyelték meg, hogy a szobákban lévő víz is megfagyott, sőt a pincében lévő bor is! Ezekben az években Európa más részein is nagy hidegek voltak, a Temze jegén vásárokat tartottak, és még az tengerpartokon is 30-40 kilométer széles jégvonal húzódott.

A kis jégkorszaknak nevezett időszak volt ez, amikor Európát újra és újra jeges légtömegek árasztották el, a lehűlés nyugatról kelet felé haladt, Svájcban átlagosan majdnem fél fokkal lett hűvösebb. A hó és a mínusz fokok elérték a Földközi-tenger vidékét is, ám nemsokára elkezdődött az enyhülés, amely szintén nyugatról keletre haladt. Így, lassan lett vége az évszázados hidegnek.

Magyarországon azonban ezek után is voltak olyan telek, amelyek megkeserítették az emberek életét. Mivel akkortájt még nyáron is nehéz volt a földutakon haladni, nem hogy télen, a félméteres hóban, ezért a posta (a maga kezdetleges formájában) napokat késett. Ám volt olyan tél is, amely nem okozott azonnal gondot, ugyanis viszonylag enyhe volt, örültek is neki az emberek. A csapás március végén érkezett, amikor egyszerre csak drasztikusan lehűlt a levegő, havazott, és minden termés elfagyott. Még áprilisban is folytatódott a nagy hideg, amely miatt olyan takarmányínség alakult ki, hogy az állattartók még a szalmát is leszedték saját házuk tetőjéről, azzal etették meg a jószágokat.